7. fejezet -Matt

A hatalmas tömeg és a fülsüketítő zene, mely a méterenként elhelyezett erősítőkből áradtak hátborzongató volt. Utáltam a koncerteket.
De szemlátomást Laura másképp vélekedett efelől.
- El se hiszem, hogy itt vagyunk!- kiáltotta Zoeynak, aki elég jól titkolta, hogy kezdi unni az egészet.
- Igen, én se- válaszolta neki a világosbarna hajú lány, majd hozzám fordult- Hé, nem tudod hova tűnt Melissa?
Körülnéztem magamon. Szóval még mindig nem jött vissza. Már fél órája elkeveredett...
Fél órával ezelőtt:
A kasszánál, mint várható volt, hatalmas sor állt az őrült rajongókkal, akik már az utcán rákezdtek a tinibálvány albumába. 
Végig Laura reakcióit és viselkedését tanulmányoztam. Érdekesnek találtam, hogy pont egy ilyen összeszedett és komoly lány dől be a médiának. 
- Hé, Matt- suttogta nekem Melissa. Odafordultam hozzá és belenéztem a szemeibe, jelezve ezzel, hogy rá figyelek- Lesz egy kis dolgom... Amint bejutunk el kell mennem 10 percre. Laurának lehet lesz egy meglepetése! Csak gondoltam szólok valakinek, ha nem kerülnék elő. 
- Hova mész?- néztem rá bambán. Zavarában egyik lábáról a másikra állt.
- Nos... Titok.
- Rendben. 
Most:
- Szép jó estét minden kedves rajongómnak! Remélem nem vártatok sokáig!- jött a színpadra a fekete hajú híresség, egy idióta sárga munkavédelmi sapkában. Ezt nevezem... És ezért vannak annyira odáig a fiatalok... 
- Eriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiik!- kiáltott mellettem Laura és elkezdett ugrálni. Gondolom mindezt azért tette, mert legbelül remélte, hogy kifogja szúrni a tömegből... Laura, ÉBRESZTŐ! 
Mennyi az esélye annak, hogy egy hírességgel jóba leszel? Miért kell annyira bálványozni és isteníteni Őket? Ugyanolyan emberek, mint én, vagy bárki más: tele vannak problémákkal, kérdésekkel, idegösszeroppanást kapnak apróbb dolgoktól, sírnak, buliznak, nevetnek... 
Apám is sok éve ehhez hasonló ügybe keveredett, melynek hatására érthető, hogy így vélekedek a hírességekről. Nekik köszönhetem, hogy évente minimum kétszer költözünk és folyamatosan bujkálunk. Csoda, hogy most a saját nevemmel lehetek itt, ebbe a csodás kisvárosba. 
Olyan rossz belegondolni, hogy az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból - hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami! 
- And we are here- énekelte mellettem Erikkel együtt Laura és Chloé a szöveget.
 Megráztam a fejem, de végül elmosolyodtam. Fanatikus rajongók, nincs ezzel semmi gond. 
Gondolom, én is hasonló lehetek amikor úszok. Megszűnik a külvilág és benyel magába a lágy víz. Egyszerűen úgy érzem, hogy ott a helyem, annyira jó érzés járja át olyankor a testem- soha nem akarom, hogy megszűnjön.
Úgy vagyok vele, hogy vannak dalok, amiktől táncra perdülünk; vannak, amiktől énekelni kezdünk, és akadnak olyan dalok is, amik újra és újra összetörik a szívedet… De a legjobb dalok azok, amik felidézik benned, amit akkor éreztél, amikor először hallottad őket.
- Matt?- jött oda egy régi ismerősöm. Megveregette a vállam.
- Austin!- örültem meg régi barátomnak, kivel régebben mikor semmi gondunk nem volt és nem kellett bújkálnunk egy helyen laktunk- És Justin! Hát ti?
- Egy lányt keresünk.
- Elég nehéz lesz megtalálnotok.
- Justin?- hallottam a meglepődött Zoeyt.
- Ismeritek egymást?- kérdeztem tőle.
- Egy helyen dolgozunk- magyarázta.
- Ő itt az öcsém, Austin- mutatta be. 
- Tőlük kérdezzétek a nevet, Ők ide valósiak- adtam az ötletet Austinnak.
- Nem ismertek véletlenül egy Melissa Morgan nevű lányt? Barna hullámos...- kezdte el leírását Zoeynak.
- Persze, hogy ismerjük, a legjobb barátnőnk. Mi is Őt keressük. Eltűnt!- húzta meg a vállát Zoey.
- Az egyik barátnőjét akarta meglepni, betudtam volna Őket vinni Erik Loganhez. Vártam a színpad alatt, de nem jött.
- És ugyan hogy jött volna létre ez az este főbb támogatóim nélkül? Nagy tapsot a Polgármesteri Hivatalnak- mondta bele a mikrofonba Erik. 
A koncert után adrenalin túltengéssel küzdő tinik millió kóboroltak az utcán és részletezték a koncert összes apróbb jelenetét. 
Úgy döntöttünk, hogy mindannyiunknak jót tenne, egy kávé, ezért mi átsétáltunk a Beth'-be.
- Felhívom Melissát- mondtam, mire Laura megmondta a számát.
- Szia Melissa, Matt vagyok. Hol vagy?... Otthon?... Aha, értem... Persze, persze megmondom... Jobbulást!... De mi ez a hangzavar?... Hahó, itt vagy még?... Oké, jó éjszakát neked is!
- Nos?- jött oda mellém Laura.
- Beteg. Hazavitte Jessica- magyaráztam. 
- Ó... Szegény... Annyira nem akart eljönni, és még le is betegedett- mondta együttérzően Laura. Hogy lehet ennyire naiv? Hallottam Melissa hangját, és nem beteg volt, csak zavart. Valamit titkol. 
- Ahha...- hagytam rá. 
Hagytam hadd evezzen Melissa a titkok szigetére, bár nem értem, hogy Melissa miért lehet ennyire nyugodt egy titkokkal teli csónakban, ami nem is bírja el szállítmányát? Előbb- utóbb minden hajó tönkre megy. Nézzünk csak a Titanicra. Igaz, elterjedtek azok a legendák, mi szerint ez egy hatalmas biztosítási csalás volt... De most nem is ez a lényeg. Az elsüllyeszthetetlen hajó elsüllyedt. Egy jéghegy miatt. Ami már magában vicces a szerény véleményem szerint.