A fekete hajam az arcomba raktam, így nem látszott a fülemben lévő fülhallgató.
Bekapcsoltam a készüléket és levettem halkra a hangerőt, hogy még véletlenül se bukjak le.
Oldalra néztem. Matt nagyon erősen gondolkozott valamin, Laura állandóan az ajtó felőli padsor második padja felé kacsingatott, ahol Erik és Melissa ült.
Úgy gondoltam még mindig, hogy a parkban, Melissa Erikkel volt, bármennyire is próbálta eltitkolni. De most mégis annyira ellenséges volt vele. Vagy nagyon jól játsszák, hogy nem is ismerik egymást, vagy egyszerűen valóban úgy van.
Arra lettem figyelmes, hogy a mellettem lévő szőke cicababa hirtelen felpattant mellőlem, így rájöttem, hogy vége az órának. Összedobáltam a cuccom és megnéztem az órarendemben, hogy hova kell mennem.
- Matt- mentem oda hozzá.
- Mi az?
- Ne epekedj már ilyen látványosan Laura iránt. Néha bezárhatnád a szádat- ugrattam, de kicsit se találta viccesnek- Aj, bátyó, csak megakartam tudni, hogy te hogyan boldogulsz az új helyzettel.
- Kellett neked elcseszni az előzőt.
- Matt... Én...
- Jobb lenne, ha most mennél. Kérlek- nézett rám.
Sarkon fordultam és ott hagytam. Bezzeg amikor Ő került késelésbe az nem számít... Én csak szerelmes voltam, nem bűnöző...
- Chloé!- jött utánam Melissa.
Valahogy most nem volt kedvem hozzá, de próbáltam felvenni az arcomra az oly jól begyakorolt minden rendben mosolyomat.
Valahogy most nem volt kedvem hozzá, de próbáltam felvenni az arcomra az oly jól begyakorolt minden rendben mosolyomat.
- Hello- köszöntem neki.
- Valamelyik nap beszélgettünk a dráma klubról. Nos, eljönnél velem feliratkozni?- nézett rám csillogó szemekkel.
- Semmi pénzért nem hagynám ki!- lelkendeztem, de közbe ezt gondoltam: dehogynem hagynám ki... Egyszerűen megakartam tudni az igazságot Melissáról. Érzem, hogy valamit rejteget. És már bocs, de az az én szerepem. Én vagyok a gonosz, az undok, a kétszínű, a kígyó, a titkolózó...
Már kész is volt a tervem: ezzel a feliratkozással Melissa bizalmát el nyerem, majd szörnyű leszek a meghallgatáson és véletlenül se kerülök be. Eljátszom, hogy teljesen magam alatt vagyok, amiért így leszerepeltem és tádádádádá Melissa még jobban meg fog bízni bennem. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, elhívom majd kávézni, együtt kajálunk a menzán. És ki fog bukni belőle az egész Erik Logan sztori. És én ott leszek. És első kézből fogom tudni az egészet, míg a többiek csak találgatnak. Zseniális.
Már kész is volt a tervem: ezzel a feliratkozással Melissa bizalmát el nyerem, majd szörnyű leszek a meghallgatáson és véletlenül se kerülök be. Eljátszom, hogy teljesen magam alatt vagyok, amiért így leszerepeltem és tádádádádá Melissa még jobban meg fog bízni bennem. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, elhívom majd kávézni, együtt kajálunk a menzán. És ki fog bukni belőle az egész Erik Logan sztori. És én ott leszek. És első kézből fogom tudni az egészet, míg a többiek csak találgatnak. Zseniális.
Melissa elvezetett egy nagy sötétített terembe. Valami színpad szerűség lehetett, bár eléggé amatőr díszletek és világítások uralkodtak a helyiségben. Ráadásul amerre néztem pókhálók voltak a sarkakban, a földön 5 milliméteres por állt, ha nem több...
Ez most komoly? Ilyen körülmények között szoktak előadni erős színvonalú darabokat? Nem hogy szerepelnék itt, de még csak nézőként se jönnék be ebbe a leprafészekbe!
A székekbe szerintem tetvek és apróbb bogarak lehetnek, és biztos vagyok benne, hogy már az egerek is előre lefoglalták a területüket, ha beáll a fagy odakint.
Visszataszító és undorító- ezzel a két szóval tudnám jellemezni az egészet. Na meg még pár negatív kimenetelű szóval, de most nem részletezem inkább.
- Szia Chad!- köszönt Melissa a színpad végében ülő szőke hajú fiúnak.
Rögtön kihúztam magam, a vállamon hátradobtam a hajam, és megigazítottam magamon a felsőm.
- Sziasztok!- köszönt vissza- Feliratkoztok?- mutatott a citromsárga táblára, ami előtt kígyózó sorban álltak a diákok.
Egek, ezek valóban egy molylepkényi ésszel sem rendelkeznek... Normális ember ide nem jelentkezne. Kicsit negatív vagyok? Igaz. Van némi előnye is ennek a helyiségnek: például Halloweenkor nem kell műpókokat pókhálókkal venni és díszletek nélkül is eléggé ijesztő tud lenni. Fenominális.
- Úgy tervezzük. Mikor is lesz a meghallgatás?- kérdezte Melissa.
- A hét vége fele, de még semmi se biztos. Te vagy a Bob Marley rajongó, akit ma elhoztunk a suliba, igaz?- kérdezte tőlem. Egyből jobban éreztem magam, hogy felfigyelt rám. Bob Marley mindig arat!
- Bevallom, most megfogtál!- nevettem el magam- Nem is tudtam, hogy te rajongsz a színészetért- néztem körbe.
- Nem lenne utolsó dolog, de én itt zenélek- mutatta fel a gitárját. Ez eddig is a kezében volt?
- Ó, értem- tőlem kilométerekre állt a zenélés, hát még a színjátszás... De ezért a szép szőke srácért megpróbálhatom végülis... Bukni valóm nincs.
- Tavaly Chad szerezte a sikeres előadásunk dalait- újságolta Melissa. Bólintottam egyet, mint aki teljesen komolyan veszi a színházat.
- Mi adtatok elő?
- Az egyik dráma klubbos írta a Napfordulatot. Erős hasonlat a mai világban. A mi Ritánk már csak ilyet elvont- ragadta meg a szót Chad.
Elnevettem magam, amit nem kellett volna tennem, mert mind a ketten úgy néztek rám, mint aki nem tudja hol van. De hát én pontosan így éreztem magam!
- Remélem megismerhetem Ritát- tereltem a szót.
- Tavaly elballagott- közölte velem Melissa.
- Az kár...- mondtam együtt érző hangon, bár be kell valljam, kicsit se érdekelt a dolog. Mit túlzok? Még annyira se érdekelt...
- Igaz. Nagyszerű tanuló, író és barátnő is volt egyben- nézett maga elé Chad és megpengette a gitárját.
- Vele jártál?- lepődtem meg. Melissa felhúzta a szemöldökét szokatlan kérdésemet hallva. Egyszerűen csak furcsálltam, hogy egy ilyen stréberrel jött össze ez a remek testalkatú intelligens görög isten. Elvégre Ritát úgy tudtam elképzelni, mint egy sznob, ízléstelen öltözködésű, pattanásos, molett lányt, hogy szépítsek. Fekete zsíros haj fekete kockás keretű szemüveggel. Adjunk ehhez hozzá egy kis skót szoknyát és valami ocsmány idétlen cserkészlányos pólót.
Elképzeltem.
Hol egy WC? Elkapott a hányinger...
- Igen. 4 évig. Próbáltuk a távkapcsolatot, miután elköltöztek, de nem működött.
- Megyek felírom magam- hadartam és odamentem a táblához. Megfogtam a baktériumoktól hemzsegő filctollat és felfirkantottam a nevem, kicsit szemügyre vettem még, majd átadtam a filctollat a mögöttem lévőnek.
Melissa is felírta magát, elköszöntünk Chadtől és már mentünk is.
A folyosón hatalmas szórólapokat ragasztgattak ki a falakra, ajtókra, ablakokra, mi szerint e héten pénteken esedékes lesz egy tengerparti buli.
- Ó, nézd!- mutattam rá, és odamentem az egyik színes plakáthoz, hogy el tudjam olvasni- Végzősök bulija. Logikus- nevettem- Elmegyünk?
- Jól hangzik. Elvégre egyszer vagyunk végzősök- helyeselt Melissa.
- Kérdezhetek valamit?- fordultam felé, mikor elindultunk a termünk felé.
- Persze.
- Chad hanyadikos?- valahogy nem bírtam felfogni, hogy mit keres itt a suliban. Laura végzős, akkor Ő kisebb lenne? Pedig idősebbnek tűnik... De ha fiatalabb, mint én, az valahogy nem stimmel...
- Végzős, csak a másik osztályba van.
- De... Megkérdezhetem, hogy az hogy lehetséges?
- Nos... Szerintem nem lehet gond belőle, ha tudod. Chad 2 évet halasztott a sportolói múltja és a balesete miatt.
- Baleset?- kérdeztem, ekkor oda jött egy fekete hajú srác.
- Elrabolhatom tőled a hölgyeményt?- mutatott Erik Logan Melissára.
- Persze, persze. Én úgy is be akartam iratkozni a könyvtárba- mutattam a hátunk mögé és kettesben hagytam őket. Na jó, az igazság, hogy pár szeleburdi és őrült rajongó helyettem is szemmel tartotta Melissáéket, és ebből a szituációból csak arra tudtam következtetni, hogy kezd beigazolódni az elvem, mi szerint Melissa hatalmas titkot cipel a hátán.
Elindultam csak úgy előre, amikor az egyik szobából gitárhang hallatszott ki. Odaléptem az üveges ajtóhoz, és belestem rajta. Chad gitározott egy eléggé ismert számot.
Az ajtó fölött egy táblán az állt, hogy STÚDIÓ.
Szerintem ide minden diáknak szíve joga bemenni, ez alól én se vagyok kivétel.
Benyitottam halkan hogy nehogy megzavarjam Chadet. Mikor végzett tapsoltam.
- Fantasztikusan játszol- dícsértem meg.
- Ugyan már- szerénykedett- Mi járatban itt?
Erre a kérdésre még nem készültem fel.
- Én... Nos... A könyvtárat kerestem- húztam ki magam.
Chad körbe nézett magán.
- Szerintem ezt elnézted. Mellesleg a B épületben van, nem az A-ban. Átkísérjelek?
- Az jó lenne- ekkor megszólalt a csengő.
- Talán máskor, most mennem kell órára- mondta és elrakta a gitárját.
- Talán.
Chad kikerült és kinyitotta az ajtót.
- Chad!- kiáltottam utána. Megfordult.
- Igen?
- Jössz a pénteki végzősök bulijába?
- Még meglátom. Szia!- köszönt el és kiment. Körülnéztem magamon és leültem a zongora mögé.
Lenyomtam 6 billentyűt egyszerre, mire olyan szép dallam zendült a zongorából. Mindig is csodáltam a zenészeket. Az igaziakat. Vivaldi, Mozart, Beethoven... Ők tudták, hogy mi a zene.
Úgy veszem észre, hogy Chadet kicsit se érdeklem. Biztos az idősebb lányokat kedveli... Hihetetlen. Én mindent megkapok, nehogy már egy fiú fogjon ki rajtam. Nem adom fel. Még nem.
Kimentem a folyosóra és elindultam a terem felé. Jól tudtam, hogy még az első hetekben felhasználhatom a bociszemeimet és a: Jaj, tanár úr, bocsásson meg a késésért, egyszerűen eltévedtem!- persze az igazság az, hogy kitűnő memóriám van és mindent pontosan megtalálok.
Helyesbítek. Néha a dolgok találnak meg engem. Mint most a lépcsőnél.
- Erik. Mondtam, hogy hagyjuk egymást békén- hallottam Melissa halkra fogott hangját.
- Mel, kérlek...
- Hajlandó lettem volna megbocsátani. Csak nem úgy kellett volna idejönnöd, hogy: Tetszel meg minden, de basszus nem lehetünk nyilvánosan együtt, mert neked fontos a karriered. Tudod mit, akkor legyen csak a karriered és hagyj engem békén! Utálok hazudni, és melletted csak egy megrögzött hazudozó lennék. Nekem ez így nem jó.
- Mel, kérlek...- kezdett bele újra Erik, de Melissa csak nem hagyta magát.
- Nem, Erik. Vége.
- El sem kezdődött.
- Ez az. Minden túl gyorsan történt meg. Gyere össze azzal, aki a nevedhez méltó és nem félsz felvállalni.
- Képtelen lennék- csuklott el Erik hangja. Ez a fiú elég alaposan beleeshetett a mi kis Melissánkba, bár a fene se érti, hogy mit eszik azon a deszka csajon...
Valami cuppanó hangot véltem felfedezni. Gondolom csókolóztak.
- Ne- hallottam Melissa sóhaját- Jobb, ha most megyek. Veled ellentétben én már most büntetésben leszek a késésemért. A jövőben kerüljük el egymást- felpattant és elindult a rejtekhelyem felé Melissa, ahonnan kihallgattam őket. Hirtelen körbe néztem, és szerencsémre ott volt egy női mosdó. Bementem, majd a jó időzítésemre bízva akkor akartam kijönni, amikor Melissa pont elmegy az ajtó előtt, így azt hiszi, hogy nem láttam és nem hallottam semmit, majd együtt megyünk békésen tovább a terembe.
Komolyan mondom még vissza is számoltam és kinyitottam az ajtót, csak nem arra számítottam, amit láttam.
Igazából Ők cseszték el az egészet, én próbáltam úgy tenni, mintha semmit nem tudnék. De bezzeg nekik pont ott kellett szenvedélyesen smárolniuk...
- Chloé!- ijedt meg Melissa. Kajak, mintha megint a parkban lennénk- Ez nem az aminek látszik.
- Jaj, basszus, hallottam mindent, tudok mindent. Megyek órára- mondtam és elindultam.
- De Chloé!- nézett rám rémülten Melissa.
- Melissa, barátok vagyunk. Megtartom a titkod. Csak kérek egy részletes beszámolót- néztem hátra barátságosan, majd ismét megfordultam és most már valóban elindultam a terem felé.
Hogy mi éreztem?
Örömöt. Bár még vitatkoztam magamban, hogy ez most rendes öröm e vagy szimpla káröröm, de a lényeg: egy gond megoldva. Megtudtam ismét azt, amit akartam.
Kítűnő stratégia mindenkinek a gyenge pontját kitapogatni, hisz ilyenkor tartanak tőlem, és hamarabb teljesítenek nekem szívességeket.
Nos ki az igazi kígyó?
Vigyázz gimi, Chloé Bender kezd kitörné a tojáshéjából.
Ez most komoly? Ilyen körülmények között szoktak előadni erős színvonalú darabokat? Nem hogy szerepelnék itt, de még csak nézőként se jönnék be ebbe a leprafészekbe!
A székekbe szerintem tetvek és apróbb bogarak lehetnek, és biztos vagyok benne, hogy már az egerek is előre lefoglalták a területüket, ha beáll a fagy odakint.
Visszataszító és undorító- ezzel a két szóval tudnám jellemezni az egészet. Na meg még pár negatív kimenetelű szóval, de most nem részletezem inkább.
- Szia Chad!- köszönt Melissa a színpad végében ülő szőke hajú fiúnak.
Rögtön kihúztam magam, a vállamon hátradobtam a hajam, és megigazítottam magamon a felsőm.
- Sziasztok!- köszönt vissza- Feliratkoztok?- mutatott a citromsárga táblára, ami előtt kígyózó sorban álltak a diákok.
Egek, ezek valóban egy molylepkényi ésszel sem rendelkeznek... Normális ember ide nem jelentkezne. Kicsit negatív vagyok? Igaz. Van némi előnye is ennek a helyiségnek: például Halloweenkor nem kell műpókokat pókhálókkal venni és díszletek nélkül is eléggé ijesztő tud lenni. Fenominális.
- Úgy tervezzük. Mikor is lesz a meghallgatás?- kérdezte Melissa.
- A hét vége fele, de még semmi se biztos. Te vagy a Bob Marley rajongó, akit ma elhoztunk a suliba, igaz?- kérdezte tőlem. Egyből jobban éreztem magam, hogy felfigyelt rám. Bob Marley mindig arat!
- Bevallom, most megfogtál!- nevettem el magam- Nem is tudtam, hogy te rajongsz a színészetért- néztem körbe.
- Nem lenne utolsó dolog, de én itt zenélek- mutatta fel a gitárját. Ez eddig is a kezében volt?
- Ó, értem- tőlem kilométerekre állt a zenélés, hát még a színjátszás... De ezért a szép szőke srácért megpróbálhatom végülis... Bukni valóm nincs.
- Tavaly Chad szerezte a sikeres előadásunk dalait- újságolta Melissa. Bólintottam egyet, mint aki teljesen komolyan veszi a színházat.
- Mi adtatok elő?
- Az egyik dráma klubbos írta a Napfordulatot. Erős hasonlat a mai világban. A mi Ritánk már csak ilyet elvont- ragadta meg a szót Chad.
Elnevettem magam, amit nem kellett volna tennem, mert mind a ketten úgy néztek rám, mint aki nem tudja hol van. De hát én pontosan így éreztem magam!
- Remélem megismerhetem Ritát- tereltem a szót.
- Tavaly elballagott- közölte velem Melissa.
- Az kár...- mondtam együtt érző hangon, bár be kell valljam, kicsit se érdekelt a dolog. Mit túlzok? Még annyira se érdekelt...
- Igaz. Nagyszerű tanuló, író és barátnő is volt egyben- nézett maga elé Chad és megpengette a gitárját.
- Vele jártál?- lepődtem meg. Melissa felhúzta a szemöldökét szokatlan kérdésemet hallva. Egyszerűen csak furcsálltam, hogy egy ilyen stréberrel jött össze ez a remek testalkatú intelligens görög isten. Elvégre Ritát úgy tudtam elképzelni, mint egy sznob, ízléstelen öltözködésű, pattanásos, molett lányt, hogy szépítsek. Fekete zsíros haj fekete kockás keretű szemüveggel. Adjunk ehhez hozzá egy kis skót szoknyát és valami ocsmány idétlen cserkészlányos pólót.
Elképzeltem.
Hol egy WC? Elkapott a hányinger...
- Igen. 4 évig. Próbáltuk a távkapcsolatot, miután elköltöztek, de nem működött.
- Megyek felírom magam- hadartam és odamentem a táblához. Megfogtam a baktériumoktól hemzsegő filctollat és felfirkantottam a nevem, kicsit szemügyre vettem még, majd átadtam a filctollat a mögöttem lévőnek.
Melissa is felírta magát, elköszöntünk Chadtől és már mentünk is.
A folyosón hatalmas szórólapokat ragasztgattak ki a falakra, ajtókra, ablakokra, mi szerint e héten pénteken esedékes lesz egy tengerparti buli.
- Ó, nézd!- mutattam rá, és odamentem az egyik színes plakáthoz, hogy el tudjam olvasni- Végzősök bulija. Logikus- nevettem- Elmegyünk?
- Jól hangzik. Elvégre egyszer vagyunk végzősök- helyeselt Melissa.
- Kérdezhetek valamit?- fordultam felé, mikor elindultunk a termünk felé.
- Persze.
- Chad hanyadikos?- valahogy nem bírtam felfogni, hogy mit keres itt a suliban. Laura végzős, akkor Ő kisebb lenne? Pedig idősebbnek tűnik... De ha fiatalabb, mint én, az valahogy nem stimmel...
- Végzős, csak a másik osztályba van.
- De... Megkérdezhetem, hogy az hogy lehetséges?
- Nos... Szerintem nem lehet gond belőle, ha tudod. Chad 2 évet halasztott a sportolói múltja és a balesete miatt.
- Baleset?- kérdeztem, ekkor oda jött egy fekete hajú srác.
- Elrabolhatom tőled a hölgyeményt?- mutatott Erik Logan Melissára.
- Persze, persze. Én úgy is be akartam iratkozni a könyvtárba- mutattam a hátunk mögé és kettesben hagytam őket. Na jó, az igazság, hogy pár szeleburdi és őrült rajongó helyettem is szemmel tartotta Melissáéket, és ebből a szituációból csak arra tudtam következtetni, hogy kezd beigazolódni az elvem, mi szerint Melissa hatalmas titkot cipel a hátán.
Elindultam csak úgy előre, amikor az egyik szobából gitárhang hallatszott ki. Odaléptem az üveges ajtóhoz, és belestem rajta. Chad gitározott egy eléggé ismert számot.
Az ajtó fölött egy táblán az állt, hogy STÚDIÓ.
Szerintem ide minden diáknak szíve joga bemenni, ez alól én se vagyok kivétel.
Benyitottam halkan hogy nehogy megzavarjam Chadet. Mikor végzett tapsoltam.
- Fantasztikusan játszol- dícsértem meg.
- Ugyan már- szerénykedett- Mi járatban itt?
Erre a kérdésre még nem készültem fel.
- Én... Nos... A könyvtárat kerestem- húztam ki magam.
Chad körbe nézett magán.
- Szerintem ezt elnézted. Mellesleg a B épületben van, nem az A-ban. Átkísérjelek?
- Az jó lenne- ekkor megszólalt a csengő.
- Talán máskor, most mennem kell órára- mondta és elrakta a gitárját.
- Talán.
Chad kikerült és kinyitotta az ajtót.
- Chad!- kiáltottam utána. Megfordult.
- Igen?
- Jössz a pénteki végzősök bulijába?
- Még meglátom. Szia!- köszönt el és kiment. Körülnéztem magamon és leültem a zongora mögé.
Lenyomtam 6 billentyűt egyszerre, mire olyan szép dallam zendült a zongorából. Mindig is csodáltam a zenészeket. Az igaziakat. Vivaldi, Mozart, Beethoven... Ők tudták, hogy mi a zene.
Úgy veszem észre, hogy Chadet kicsit se érdeklem. Biztos az idősebb lányokat kedveli... Hihetetlen. Én mindent megkapok, nehogy már egy fiú fogjon ki rajtam. Nem adom fel. Még nem.
Kimentem a folyosóra és elindultam a terem felé. Jól tudtam, hogy még az első hetekben felhasználhatom a bociszemeimet és a: Jaj, tanár úr, bocsásson meg a késésért, egyszerűen eltévedtem!- persze az igazság az, hogy kitűnő memóriám van és mindent pontosan megtalálok.
Helyesbítek. Néha a dolgok találnak meg engem. Mint most a lépcsőnél.
- Erik. Mondtam, hogy hagyjuk egymást békén- hallottam Melissa halkra fogott hangját.
- Mel, kérlek...
- Hajlandó lettem volna megbocsátani. Csak nem úgy kellett volna idejönnöd, hogy: Tetszel meg minden, de basszus nem lehetünk nyilvánosan együtt, mert neked fontos a karriered. Tudod mit, akkor legyen csak a karriered és hagyj engem békén! Utálok hazudni, és melletted csak egy megrögzött hazudozó lennék. Nekem ez így nem jó.
- Mel, kérlek...- kezdett bele újra Erik, de Melissa csak nem hagyta magát.
- Nem, Erik. Vége.
- El sem kezdődött.
- Ez az. Minden túl gyorsan történt meg. Gyere össze azzal, aki a nevedhez méltó és nem félsz felvállalni.
- Képtelen lennék- csuklott el Erik hangja. Ez a fiú elég alaposan beleeshetett a mi kis Melissánkba, bár a fene se érti, hogy mit eszik azon a deszka csajon...
Valami cuppanó hangot véltem felfedezni. Gondolom csókolóztak.
- Ne- hallottam Melissa sóhaját- Jobb, ha most megyek. Veled ellentétben én már most büntetésben leszek a késésemért. A jövőben kerüljük el egymást- felpattant és elindult a rejtekhelyem felé Melissa, ahonnan kihallgattam őket. Hirtelen körbe néztem, és szerencsémre ott volt egy női mosdó. Bementem, majd a jó időzítésemre bízva akkor akartam kijönni, amikor Melissa pont elmegy az ajtó előtt, így azt hiszi, hogy nem láttam és nem hallottam semmit, majd együtt megyünk békésen tovább a terembe.
Komolyan mondom még vissza is számoltam és kinyitottam az ajtót, csak nem arra számítottam, amit láttam.
Igazából Ők cseszték el az egészet, én próbáltam úgy tenni, mintha semmit nem tudnék. De bezzeg nekik pont ott kellett szenvedélyesen smárolniuk...
- Chloé!- ijedt meg Melissa. Kajak, mintha megint a parkban lennénk- Ez nem az aminek látszik.
- Jaj, basszus, hallottam mindent, tudok mindent. Megyek órára- mondtam és elindultam.
- De Chloé!- nézett rám rémülten Melissa.
- Melissa, barátok vagyunk. Megtartom a titkod. Csak kérek egy részletes beszámolót- néztem hátra barátságosan, majd ismét megfordultam és most már valóban elindultam a terem felé.
Hogy mi éreztem?
Örömöt. Bár még vitatkoztam magamban, hogy ez most rendes öröm e vagy szimpla káröröm, de a lényeg: egy gond megoldva. Megtudtam ismét azt, amit akartam.
Kítűnő stratégia mindenkinek a gyenge pontját kitapogatni, hisz ilyenkor tartanak tőlem, és hamarabb teljesítenek nekem szívességeket.
Nos ki az igazi kígyó?
Vigyázz gimi, Chloé Bender kezd kitörné a tojáshéjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése