12. fejezet -Melissa

Elindultunk találomra előre a csajokkal: Chloéval és Zoeyval, hogy megkeressük Laurát és Mattet.
Igazából egész nap elvagyok varázsolva, főleg a tegnap este miatt. 
Erik elég későn vitt haza, és még a kocsijában is beszélgettünk. 
- Akkor ez most mi?- kérdeztem tőle.
- Még magam sem tudom- vallotta be. Sikerült még jobban összezavarnia- De nekem mindenesetre tetszik!- áthajolt az anyósülésre, és megcsókolt.
- Nem találod ezt az egészet túl gyorsnak?- toltam el magamtól- Ez így nem helyes- ráztam meg a fejem.
- Ugyan már!- és újra megcsókolt. 
- De soha többé nem foglak látni- jutott eszembe.
- Még itt maradok. Lemondtam a fellépéseket, és holnap lehet kinézek az ünnepségre is. 
Hátradőltem az ülésemen. Ez akkor sem helyes! Hogy járhatok egy olyan valakivel, aki simán letagadna, ha alkalom lenne rá? Ez nekem így nem oké...
Rápillantottam. Engem nézett.
De annyira helyes! Valóban tetszik... És lehet elhamarkodottan ítéltem meg... Igaza van azzal kapcsolatban, hogy jobban meg kellene ismernünk egymást. 
Levettem a kezemről a fekete bőr karkötőmet és odaadtam neki.
- Ezt miért kapom?- vette el a kezemből.
- Ha nem találkoznánk soha többé. Így eszedbe juthatok. Jobb lesz ha elfelejtjük egymást...- magyarázkodtam, és kiszálltam a kocsiból minden búcsú nélkül. 
Beszaladtam a házba bezártam az ajtót kulcsra és megvártam, míg elmegy a kocsi. Biztos ideges lehetett, mert elég gyorsan hajtott...
Leroskadtam a padlóra és elkezdtem zokogni. Mi a fenét művelek?
És most itt vagyok, úgy lépdelek itt a lányok mellett, mint valami zombi, aki teljesen elmerült a gondolataiba.
- Melissa?- fordult felém Zoey. Ú, miről is beszéltek? Ja az XXL- re akar felülni mindenáron.
- Tudod, hogy ha fél centiméterre messzebb kerülök a talajtól szédülés fog el. És tudtommal az XXL pörög meg repül... Szóval kösz, de ezt most kihagyom- feleltem. 
- Chloé?
- Jóhogy benne vagyok, egy ilyet a világért nem hagynék ki!- ujjongott Chloé.
- Elmegyek gumicukorért- mondtam és bevetettem magam a nagy nyüzsgésbe. 
Rengeteg apró emberke szaladgált fel s alá színesebbnél színesebb és nagyobbnál nagyobb lufikkal, melyeken világszerte ismert rajzfilmhősök voltak felvázolva. 
Egy zöld pavilonú árusnál rátaláltam kedvenc nyalánkságomra, amiért eredetileg el is indultam. Hatalmas sor állt, de gumicukorért még egy tornádót is elviselnék. 
Az előttem álló fickó fehér pólót és térd alattig érő hawaii mintás nadrágot viselt egy hátrafele fordított baseball sapkával. Épp mutatta az eladónak, hogy milyen gumicukrot kér a jobb kezével, amikor feltűnt valami: a bal kezén , mellyel oly hevesen magyarázott és mutogatott ott volt az a kis madzag bőr, pont ugyanolyan, mint amilyen nekem volt egészen tegnapig a tulajdonomban. 
De hisz az lehetetlen.
Megráztam a fejem.
Kizárt. Erik Logan sose merne egy ünnepségre ilyen egyszerűen besétálni.
De legbelül éreztem, hogy ez Ő. ÉS viseli a karkötőmet, amit tegnap adtam neki!
- Kérsz valamit?- kérdezte tőlem az árus, aki szemmel láthatóan nem nagyon szívesen végezte feladatát. 
- Nem, nem, köszi- és kiléptem a sorból, majd a távolodó baseball sapkás fiú után mentem. 
Párszor azt hittem, hogy szem elől tévesztettem, de szerencsére mindig felbukkant.
Végül egy üres parkba érkeztünk, ahol leült a szökőkúttal szemközti padra és békésen eszegette a gumicukrokat. 
Leültem mellé.
- Szabad?- kérdeztem. 
Bólintott egyet és picit arrébb csúszott, feljebb tolta napszemüvegét, de még véletlenül se pillantott felém. 
- Tudod nem nagyon szeretem ezt a nagy felhajtást. Az emberek elveszítik a fejüket. Te is így gondolod?- próbáltam szóra bírni, de Ő csak bólintott.
Tudtam, hogy valahogy el kell érjem, hogy rám nézzen. Éppen ezért hirtelen előkaptam a zsebemből a telefonomat.
- Nem gond, ha bekapcsolok valami zenét?- próbálkoztam újra. Megrázta a fejét.
Megnyomtam a lejátszó gombot, mire a telefonomból Erik Logan énekelni kezdett.
A csávó meg se mozdult.
- Igazából nem kedvelem Erik Logant. Egosita, okoskodó és...- kezdtem bele, mire végre rám nézett.
Hirtelen elmosolyodott.
- Honnan tudtad?- kérdezte.
- A karkötőd- mutattam rá.
- Ó- felemelte a kezét- Mindenhez tökéletesen megy. Befogtam kabalának- magyarázta.
Bólintottam egyet és nem tudtam, hogy mit mondhatnék.
- Miért követtél? Felfogtam a tegnapiakat, nem kell ma is emlékeztetned...
- Hülye voltam. Egy idióta! Erik- fordultam felé és a combjára tettem a kezemet, mire nagy levegőt vett- Bocsánatot szeretnék kérni. Hülyén viselkedtem és nem voltam igazságos. 
- Valóban. De mi bosszant igazából?
- Úgy érzem, hogy mindenkit becsapunk és ez nem helyes. Utálok hazudni, és most meg kezdek már egy megrögzött hazudozóvá válni. Nem mondhatom el még a barátaimnak se, hogy van barátom, és nem mesélhetem el nekik, hogy csókolsz, miket mondasz... Mint máskor. Ez most teljesen más, és még idegen ez a szituáció, bocsi.
- Melissa- a fülem mögé rakott egy tincset, ami állandóan az arcomba lógott- Idővel remélem minden jó lesz, de én csak téged szeretnélek védeni. Nem tudod, hogy milyenek ezek a fotósok. Kicsinálják az embert! Hazudásra kényszerítik! És pont ezt akarom elkerülni, érted?
- Értem- rájöttem, hogy felesleges ezen vitatkoznom, mert nem igazán tudok mit kezdeni az egésszel, és be kell látnom, hogy igaza van Eriknek.
- Nos... A titokban való találkozgatás meg elég izgalmas- vette mókának az egészet és felhúzott a padról, majd behúzott egy fa mögé- Pont mint valami hülye spanyol szappanopera.
- Kivételesen ez a szappanopera tetszik- nevettem el magam és megcsókoltam. 
Erik kivett egy piros gumicukrot.
- Vedd át- mondta, bekapta, és mire felfogtam, hogy mit akar már csókolt is. 
Összerágtam és lenyeltem szegény macit. 
- Bolond!- vihogtam mellé idétlenül, mire Erik megmarkolta  a fenekem. 
Tehetetlenségemben és magas adrenalinszintemmel jól arcon képeltem, majd elnevettük magunkat mind a ketten.
- Sietünk. Nagyon- mondtam neki, mire újra megcsókolt, majd felhúzta a pólóm és elkezdett csikizni. 
- Ne csikizz, héé- ordítottam fel, mire Erik a szájával örök hallgatásra bírt. 
- Komolyan mondtam- néztem rá.
- Egyszerűen megőrülök, ha veled vagyok. Sose éreztem még így- mondta. Ki tudja hány sztárnak mondta már ugyanezt, akik ezerszer jobban illenek hozzá, mint én. 
- Cicaaaaa- mondta.
Ránéztem, és picit bevallom, hogy megijedtem. Egy napja ismerjük egymást és már becézget is? Én ezt nem bírom. 
De észrevettem, hogy elmutat a másik irányba, ahol valóban egy macska volt.
Elnevettem magam, hogy mennyire ostoba is vagyok. És mániákus paranoiás. 
Újra megcsókolt, és elkezdett a pólóm alatt kutatni. 
Na, ez már nekem túl sok. Túlon túl sok.
- Melissa?- jött oda valaki. Hirtelen ellöktük egymást Erikkel.
- Chloé? Hát te?- kérdeztem és gyorsan beálltam Erik elé, hogy még véletlenül se ismerje fel Chloé. 
- Kis csendre vágytam- mondta és még ott állt egy örökké valóságig. Nem veszi észre, hogy nem nagyon érek rá most csevegni és el vagyok foglalva?
Idegesen pislogtam felé vagy hússzor, mire eszébe jutott kimondani a következő mondatát:
- De én most lelépek, ha nem gond. Laura és Matt már biztos aggódnak. Sziasztok!- és elment.
Megkértem Eriket, hogy üljünk le a padra, mert szükségét éreztem, egy kiadós beszélgetésnek. 
Alig bírtam belekezdeni, féltem, hogy ezzel mindent elrontok.
- Erik... Én tényleg kedvellek... Na jó, azért még mindig van pár tulajdonságod, ami idegesít, de megpróbállak megismerni. Csak tudod... Nekem kicsit gyors ez az egész. Tegnap még őrültek módjára vitatkoztunk, ma meg... Már tapiztál, gumicukor csempészt játszottál és... Ilyet azok csinálnak akik minimum fél éve együtt vannak, nem azok, akik 1 napja se. Mert igazából én nem emlékszem, hogy kimondtuk volna, hogy együtt lennénk- ránéztem Erikre, aki rezdületlen arccal figyelt. Legalább a napszemüvegét venné le, annyira idegesít, hogy nem látom a szemeit- És hamarosan elutazol- zártam le beszédemet.
Erik lehajolt és elkezdte kicibálni a füvet.
- Most meg mi van?- kérdeztem tőle.
- Ideges vagyok és valahogy le kell vezetnem. Fúú. Kész. Szóval Melissa, én is nagyon kedvellek. És igen, valóban gyorsnak tűnhetek. Ez valójában azért van, mert 3 éve van barátnőm és vele már megszoktam, hogy iyleneket csin...
- Várjunk csak. Van barátnőd?- hűltem el.
- Igen, egy forgatáson jöttünk még össze eredetileg a média kedvéért, de a csaj azt gondolja, hogy mi egy pár vagyunk...
- Szereted?
- Dehogyis.
Hirtelen a bennem lévő vulkán kitörni készült.
- Hányni tudnék tőled Erik Logan! Velem csaltad meg a barátnődet, akihez nincs bőr a képeden odamenni és bevallani, hogy mi a helyzet? És még te beszélsz őszinteségről?! Miattad hazudok mindenkinek, és miattad kerülök bajba!- felálltam a padról és megfogtam a fejem- Mekkora egy hülye vagyok- szúrós szemekkel ránéztem- Tűnj a fenébe! Soha többé nem akarlak látni!
Hátat fordítottam neki és elviharoztam. Próbáltam visszatartani a könnycseppjeimet, de alig bírtam magammal. 
Átvertnek, lehangoltak és mérhetetlenül dühösnek éreztem magam. 
Pontosan ezért utáltam a pasikat. 3 éve beiratkoztam a dráma klubba, ahol nagyon jóba lettem a főszereplő fiúval, Liammel. Fél évig voltam vele együtt, amikor megtudtam, hogy a másik suliban van egy másik barátnője. Azóta nem igazán kedvelek egy pasit se, és mindenkit próbálok eltaszítani magamtól. 
Miért voltam ilyen eszeveszetten ostoba? Hagytam magam kihasználni. Biztos jót röhög majd a sznob barátaival Erik. Mert Ő valóban az akinek én gondolom: egy áruló. Nem tisztességes, kihasznál mindenkit és nincsenek saját gondolatai.
Gyűlölöm.