- Save the world tonight-szólalt meg a telefonom a párnám alatt.
Gyorsan kikaptam és kinyomtam az ébresztőórámat, majd kitakaróztam és belebújtam az ágyam mellett előre odakészített hatalmas barna kutyusos mamuszba.
Elcsoszogtam a fürdőszobáig, ahol megmostam az arcomat és belenéztem a tükörbe.
- Jó reggelt, Zoey!- köszöntem magamnak és mentem is a reggelit készíteni.
A hűtőben hatalmas káosz uralkodott, pedig kongott az ürességtől. Az alsó polcon egy felborult és picit kiömlött sör hevert, a középső polcon egy penészedésnek indult sajt, egy tégely vaj, és némi tej. Felül romlott kaják voltak az edényekben.
Kivettem a sajtot és a vajat, a tejterméket egy fadeszkára tettem és megkerestem a legélesebb kést, amivel még egy kenyeret se lehetne amúgy elvágni.
Elkezdtem lekaparni a sajtról a penészt, hogy beletehessem szendvicsbe.
A Beth'-ből szoktam hazahozni maradékot, bár nem lenne szabad. Ezzel a munkámat kockáztatom, de a családot muszáj vagyok fenntartani.
A picit megszáradt kenyeret megvajaztam és vágtam bele 1-1 szelet sajtot.
Az alsó szekrényből vettem elő 4 virágos szalvétát és becsomagoltam a szendvicseket.
Minden reggel négyet csinálok, hisz kell gondolnom az öcsémre is. Ő annyira lusta, hogy inkább éhen halna, minthogy megcsinálná magának.
- Adj pénzt!- jött oda apa.
- Nincs- feleltem és elindultam kifele a konyhából, de ő utánam kapott.
- Adj pénzt!- ismételte.
- Menj dolgozni és tedd le az alkoholt!- néztem a szemébe.
1 pillanat múlva egy hatalmas csattanással kísért pofont kaptam. Picit megtántorodtam és elkezdtem hátrálni.
- Adj pénzt- mondta ismét. Oldalra nézett és felkapott egy kést a pultról, azzal indult felém.
Hirtelen kinyílt Brian szobájának ajtaja, és ő egy ügyes mozdulattal leszerelte apánkat, majd a földre lökte az öreget.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem.
- Azt hiszem- feleltem, felkaptam az iskola táskám és az ajtóhoz indultam, amikor eszembe jutott valami.
- Brian!- kiáltottam neki.
- Mi van?
- Gyere velem.
- Minek?
- Nem akarom, hogy bántson- vallottam be- Sose megyünk együtt, pedig tesók vagyunk.
- Ja- mondta kedvetlenül.
- Oké, letagadjuk. Na gyere, hozd a szendvicsedet!
Némán ballagtunk egymás mellett a hűvös és szeles időben.
Sose akartam, hogy szegény Briannek ilyen embertelen körülmények között kelljen felnőnie. Este bandázik, ki tudja mikor rabol ki valakit, mikor lop és ahogy apát leszerelte, biztos voltam afelől, hogy sok késelésben volt része. 16 éves. Túl korán történt vele minden. Egy szerető család kellene neki, hisz rendes gyerek Ő, és azt érdemli.
- Jelentkezel idén a focira?- kérdeztem tőle óvatosan. Míg anyával éltünk nagy bajnok volt, olyan gyorsan szaladt a pályán, hogy nem bírtuk szemmel tartani. Ahogy elhagyott minket anya, úgy mondott le Brian a fociról.
- Dehogy- mondta és köpött egyet.
- Pár barátom mondta, hogy idén újra elindul a szörf csoport is. Megpróbálhatnád...- javasoltam.
- Fogd már be, Zoey! Ne csinálj már úgy, mintha minden rendben lenne!- rázta meg a fejét és elővett egy cigarettát- Nincs időm ilyenekre, jól tudod.
- Brian, nincs semmi sem rendben, pontosan tudom! Csak azt szeretném, hogy értelmesen töltsd el azt az időt, amikor nem kell otthon lenned.
- Értelmesen töltöm el- fújta ki a füstöt.
- Képzelem- mondtam és megjött a busz.
Brian elhátrált és ott hagyott. Felszálltam és leültem egy szabad helyre.
Miért pont velünk kell ennek megtörténnie?
Nem akarok rosszat egyik barátnőmnek se, de miért nem Lauráékkal? Nekik össz-vissz annyi problémájuk van, hogy Chad karambolozott. Ejha.
És Melissa? Tökéletes család: egy nővére van, aki főiskolás, az apja katona, így Ő nem sokat van otthon, az anyja pedig egy jól menő divatlap szerkesztője.
Chloéról pedig annyit, hogy neki az lehet a legnagyobb gondja az életben, hogy MÉG nem adnak neki semmit sem ingyen.
Vetem egy mély levegőt és bambán kifele bámultam az ablakon.
Mennyivel egyszerűbb lenne meghalni, itt hagyni minden bajt, és semmivé válni. Mennyivel egyszerűbb lenne nekem és mindenkinek.
Egyáltalán minek élünk?
Azért, hogy tapasztaljuk meg a sok szenvedést, a kínt, a fájdalmat?
Ezért megéri élni?
A sok rossz dolgot meglátni, megérezni és meghallani?
Minden sötét és fekete.
- Hé!- jött oda egy fiú hozzám.
- Austin- lepődtem meg- Szia.
- Úgy izgulok- mondta- Jelentkeztem a focicsapatba. Mióta az eszem tudom, focizok- magyarázta- Apám régebben sokat ügyködött a pályán, ahol laktunk.
- Biztos sikerülni fog a bekerülés- mosolyogtam rá.
- Nem olyan könnyű az. 1 hónapja gyúrok rá: reggelente futok, délelőtt diéta és délután pedig kondi.
- Te jó ég. Ez csak egy sport!- mondtam.
Austin felkacagott és megrázta a fejét.
- Nem, ez nem csak egy sport. A jövőmet próbálom megalapozni. Év végén jönnek a főiskolákról a nagy fejek, és ha jól teljesítek, talán kapok egy ajánlatot.
- Ó, értem- Hirtelen kezdett el pörögni az agyam. Idén jönnek nagy fejek... Briant mindenképp be kell juttatnom oda. Világ életében focista akart lenni, bár a jelenlegi felállás szerint nagyon jól titkolja. Minden fociról szóló újságot, könyvet, matricás albumot a kuka mélyére helyezett.
- 3 embert választanak ki. Kicsit tartok az egésztől... Justin is jelentkezni fog.
- Jól hallom, hogy picit féltékeny vagy?- néztem rá.
- Jól. Nagyon jól focizik, és valószínű, hogy közülünk csak az egyikünket veszik be.
- De hát 3 emberről van szó. Ti csak ketten vagytok.
- Az nem jelent semmit. Tesók vagyunk, a jobbat választják ki közölünk. Versengenünk kell egymás ellen- árulta el.
- Ú- éreztem vele együtt, bár nem egészen találtam ide illő szavakat. Rettentően sajnáltam tényleg és szívből jövő szavakat mondtam volna, de nem tudtam, hogy illik e.
- Hát igen. Na de most ne erről beszéljünk. Ma dolgozol?
- Ha jól emlékszem igen- feleltem- A szekrényben hagytam a beosztásom.
- Pénteken nincs kedved kiruccanni velünk?- tért a lényegre.
- Mert?
- Lesz az a tengerparti buli... Jöhetnél velünk- hirtelen egy hatalmas lehetőséget láttam, hogy Austinon keresztül Justinhoz közelebb kerüljek.
- Nos... Miért is ne? Elvégre egyszer élünk- mutattam rá.
- Így van- mosolygott és megnyomta a leszállás jelző gombot.
Hirtelen lelki furdalás kapott el. Sose éreztem magam ennyire gonosz és rossz embernek. Ezek szerint jobban hasonlítok anyámra, mint amennyire gondoltam.
Kihasználom Austint.
Igazából nem akarom, mert valóban szeretek vele lenni, de most is az volt az első gondolatom, hogy na, Justinhoz egyenes utat látok. Normális ez? Megmondom majd én: Hát nem!
Leszálltunk a buszról és bementünk az épületbe.
Elővettem az órarendem és leellenőriztem, hogy melyik terembe is kell mennem, majd elindultam.
Médián megnéztük a Séta a múltban című filmet, ami mély nyomot hagyott bennem, mondhatni egész nap ezen járt az agyam.
Egyszerűen ráébredtem, hogy valóban kiszámíthatatlan a sors, és én még annyi mindent megakartam csinálni!
Éppen ezért tettem a következőt: irodalom órán kitéptem a spirál füzetemből egy lapot és előkaptam egy kék tollat, majd elkezdtem összeírni azokat, amelyeket kiakartam tűzni magam elé.
1. Egyszerre 2 helyen lenni( ezt a Séta a múltban-ból loptam)
2. Megnöveszteni fenékig érőre a hajam és soha nem vágatni rövidre ( jó ,ez túl pici kérés)
3. Megtalálni a nagy őt és vele a következőket elkövetni: Strandon úgy ugrani vízbe, hogy az ölébe fog. Együtt nézni egy plédről a hullócsillagokat...
4.
Kifogytam az ötletekből. Eszembe volt még a feltalálni valamit, de ezek annyira sekélyesek és semmit mondóak.
Összegyűrtem a lapot és belehajítottam a táskámba, majd picit dacosan hátradőltem a széken.
- Gond van?- kérdezte Justin jobb oldalamról.
Megráztam a fejem, majd rádőltem a padra.
4. Justin legyen a nagy Ő -megvan a negyedik pontom.
Egyszerűen vannak elvárásaim. A pasim szeresse a gyerekeket, mint én, de fogadja el, hogy nekünk nem lehet közös- ugyanis az orvosi karrierem mellett nem nagyon lenne időm rá, és nem akarom, hogy elzülljön. Oké, kicsit nagy álom az orvossá válás, főleg nekem, a kis senkinek. Laurának nyert ügye lenne velem ellentétben, de Ő még mindig nem döntötte el, hogy hova is akar tovább menni.
Érdekes. Az ember azt hinné, hogy az olyan kemény és céltudatos ember pontosan tisztában van a jövőjét illetően, de ez most a mi Lauránkkal az ellenkezőjét mutatja.
- Zoey, ennyire rossz a sültkrumpli?- fordult oda hozzám Laura az ebédlőben.
Hirtelen megugrottam, mint aki most ébredt fel egy 5 percesnek tervezett, ámde 3 óra hosszúra elnyúlt szunyókálásból.
- Ó, bocsánat, elbambultam- vallottam be, majd az agyon ketchupözött sültkrumplimat bekaptam.
- Azt észrevettük- mondta Chloé, majd bekapta a kólájában lévő szívószálat és szívott egy nagyot, utána Melissa felé fordult:- Bár Mel se valami beszédes ma.
Ekkor vettem jobban szemügyre Melissát. Valami fura volt rajta.
Na menjünk sorba:
Ruha: pipa. Csinos, divatos, tökéletes. Igazándiból nagyon irigyeltem azokért a darabokért, amelyet a szekrénye rejt...
Cipő: Tökéletesen passzoló saru. pipapipa.
Kiegészítők: Csak 1 fekete pár fülbevaló. Bár nem is nagyon hord többet... Régebben volt egy karkötője, amit egyszerűen soha nem akart levenni, de ezek szerint a nyár folyamán megszabadulhatott tőle. Ez is pipa.
Haj: fél pipa. Egyszerűen fel volt fogva, amivel nem lenne semmi baj, de Ő állandóan díszíti valamivel a haját: egy vicces csattal, hajpánttal, hajráffal, hajtűvel... Minden játszik. Most egyszerű volt, egy átlagos fekete hajgumival. Ez már árulkodott valamiről.
Arc: SZÖRNYŰ! Bocs Melissa, én tényleg szeretlek, de mik azok a karikák a szemeid alatt? Van valami smink a szeménél, de le merném fogadni, hogy az tegnapról maradt ott. Itt valami nagy káosz lehetett. 11 éve Ő a legjobb barátnőm, természetes, hogy észreveszem.
De tudtam, hogy észrevételemet nem teregethetem ki a többiek előtt, akik ezek szerint semmit nem véltek felfedezni.
- Sokáig fent voltam és nem tudtam kialudni magam- mondta a barna haját hátradobva.
- Ú, te is nézted a CSI maratont?- mutatott rá Chloé- Egyszerűen imádom Horatiot, ahogy kideríti a bűntényeket. Bámulatos és elképesztő.
Laura felállt az asztaltól és megfogta a tálcáját.
- Bocsi csajok, de nekem sietnem kell zongorára. További jó étvágyat!- mondta és elindult, de utána eszébe jutott valami, és visszafordult- Melissa, akkor délután átmegyek és elmagyarázom a matekot- mosolygott rá, továbbment a pulthoz lerakni a tálcáját, majd eltűnt a diákok sokaságában.
Amikor kiléptünk az ebédlőből félrehívtam Melissát.
- Csajos, mi a gond?
- Gond?- értetlenkedett és leült a parkban egy padra.
- Igen. Bocs, hogy ezt mondom, de elég szörnyen festesz.
- Tudom... Nem kellett volna tegnap este néznem a CSI-t.
- Mel!- néztem a szemébe a padon- Ne próbálj már hazudni nekem. Mondd el, hogy mi bánt, mert ha nem mondod el, nem tudok segíteni, bármennyire is szeretnék. Hidd el, hogy jobb lesz neked is.
Melissa lehunyta a szemét és vett egy nagy levegőt. Szóval ezekben a másodpercekben dönti el, hogy megossza e velem gondjait, vagy ne.
Végül vett még egy levegőt és belekezdett:
- Valamelyik nap megismertem egy srácot. De Ő nem olyan, mint bárki más... És az egyik ismerősöm ,akivel elégé jóba vagyok,nos neki nagyon tetszik ez a srác. És félek, hogy ha én valóban összejönnék ezzel a sráccal, akkor vele soha többet nem beszélhetnék. Mármint a lánnyal.
- Értelek. Nos, nehéz ügy- kezdtem- Ha egy átlag barátod lennék azt mondanám, hogy a barátságod a lánnyal fontosabb, meg minek áldoznád ezt fel, ha lehet, hogy utána csak 1 hétig vagy együtt a sráccal.
- Pontosan- értett egyet és szabályszerűen láttam, ahogy a szíve összeszorult.
- De én nem vagyok egy átlag barát és ismerlek. Örök életedbe emésztenéd azért magad, mert nem próbáltad meg. És ha tetszel a srácnak, meg Ő is neked... Légy optimista, hisz nem csak 1 hetes kapcsolatok vannak a világon! Légy észnél! A szerelemben nincsenek szabályok, sem határok.
Melissa átölelt.
- Ez életmentő volt- mondta.
- Ugyan, szívesen segítek.
- És neked mi a helyzet Justinnal?
- Mi lenne? A munkatársam- vontam meg a vállam.
- Zooooo, kérlek. A vak is látja, hogy döglesz érte- bökött meg picit.
- Ez valóban ennyire nyilvánvaló?- nevettem el magam kicsit bugyután.
Melissa megrázta a fejét és hozzáénekelte, hogy igen- kétségtelenül magas hangon.
Hirtelen felbukkant a semmiből egy csapat fiú: Matt, Justin, Christopher, Erik és Austin.
- Zo, később ezt megtudnánk beszélni?- nézett rám esdeklőn.
- Persze, menj csak utána és beszéljétek meg a problémátokat.
Mel felpattant és elindult, de még egyszer hátranézett és elhadarta, hogy Te vagy a legjobb.
Ezek szerint valamelyik a kiszemeltje ezek közül.
Úgy voltam vele, hogy ha Mel fontosnak tartja, hogy tudjam ki tetszik neki, akkor majd Ő elfogja mondani, ezért nem is törtem magam rajta, hogy tippeljek.
Felemeltem a táskám, a vállamra csaptam és elindultam a buszmegállóba.
Szerencsémre a busz szinte egyből jött és még helyem is volt.
- Jegyeket, bérleteket legyenek szívesek!- szólt egy éles hang valahonnan előröl.
Elkezdtem kutatni a tatyómba, és körülbelül két percbe tellett mire a kezembe akadt a bordó színű igazolványtartóm.
Fogalmam nincs miért, de borzongás jár végig rajtam állandóan, ha meghallom ezt a mondatot. Mintha megijednénk, hogy büntetést fogok kapni, de utána jön a ráeszmélés, hogy hékás, hisz nekem van bérletem- és ilyenkor már nyugodtan ülök a helyemen. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én szoktam ilyen hülyén érezni magam.
Bambán bámultam kifele, amikor észrevettem azt a dolgot, amit ötödikként fel fogok jegyezni a kívánság listámra.
Autósmozi.
Mekkora már! A 70-es években annyira hódított és most olyan jó lenne kipróbálni, hogy akkor mit élhettek át.
Beparkolunk a helyre, amit mutatnak és várunk. Gondolom előre megmondják, hogy melyik megahertzen lehet fogni a hangot a filmhez és azt nekünk kell beállítani. Annyira de annyira jól hangzik!
És ott ülsz és nevetsz és...
- Leülhetek?- jött oda Austin.
- Ó, persze. Nem is tudtam, hogy ezzel jössz!- mosolyogtam rá.
- Jó magam sem- nevetett- Elmaradt az utolsó órám. Még hamar kezdjük a lyukas órákat.
- Az biztos. Nekem holnap lyukas tesim lesz hál' istennek- dőltem hátra az ülésen.
És hazafelé végig dumáltunk. Valóban jó barátra tettem szert.
2011. szeptember 27., kedd
2011. szeptember 7., szerda
16. fejezet -Chad
- When sun is risin'- énekeltem miközben beindítottam a kocsit.
- Pocsék vagy- mondta Matt és bevágódott az anyósülésre.
Kérdőn néztem rá, mert nem beszéltük meg azt, hogy hazavinném e Őt.
- Ugye hazaviszel minket? Elvileg egy utcába lakunk- mondta.
- Minket?- kérdeztem.
Matt az ikerhúga felé bökött, majd lehúzta az elektromos ablakot és kidugta a fejét.
- CHLOÉ! Szedd a csülkeidet!- kiáltotta ki, majd hátradőlt az ülésen és hangosabbra tekerte a hangerőt.
A következő pillanatban a fekete hajú lány adott egy-egy puszit a barátnőinek- többek között az én húgomnak is, aki ezután meglátogatja a Morgan rezidenciát- és szaladva elindult felénk.
Igazából Ő volt az, akiből nem nézném ki, hogy képes egyáltalán szaladni.
Ne hidd, hogy előítéletekkel rendelkezem, de a külseje alapján valószínűnek tartom, hogy te is ezt mondanád: festett hosszú fekete haj, citromsárga műköröm, ami tökéletesen passzol a bikinijéhez. A szemét pilóta napszemüveg takarta el, a vállán pedig valami strandtörölköző szerűség volt.
- Hali Chad!- mondta mikor beült a hátsó ülésre.
A visszapillantóból jobban szemügyre vettem... Kifejezetten előnyös neki ez a bikini, az amúgy is tökéletes alakját még tökéletesebbé teszi... És a dekoltázsa... Úh...
Tudtam, hogy nem bírnék megszólalni, ezért csak félszegen odabólintottam.
Éreztem, hogy vonzódok hozzá. Beindult a kémiai folyamat a testemben, a hormonok csak úgy száguldoztak odabent.
Rükvercbe tettem a kocsit és kitolattam.
- When sun is risin'- énekelte hátul Chloé a rádióban szóló számot. Nem hiszem el, hogy ezt valóban ismeri!
Újra szemügyre vettem a visszapillantó tükörben a dekoltázsát.
Chad! Az utat figyeld!- szólalt meg egy hang a fejemben.
Pont az ilyen lányokat utálom, mint Ő. Egyszerűen a bájával elcsábítja a szerencsétlen áldozatot, majd amikor a legalkalmasabbnak érzi, kést döf az ember szívébe.
A volt barátnőm, Rita is ugyanezt tette velem.
Nem szép történet, csak a közeli barátaimnak meséltem el, akikben valóban meg is bízok.
Rita ugyanolyan elbűvölő lány volt, mint most Chloé. Imádott flörtölgetni, csínytalankodni és szemmel láthatóan élvezte az életét.
A sors is kegyes volt vele: vörös hosszú haját állandóan leengedve hordta, ami szinte bekeretezte éppen szeplős arcát. Amit a legkápráztatóbbnak tartottam rajta, azok a szemei voltak. Olyan zöld szemeket még a reklámokban sem láttam.
Fülig szerelmes voltam. Röhejes.
Fiatal is voltam.
Ezek mégsem mentségek arra, amit elkövettem. 2 évig a javítóban kellett miatta poshadnom.
Mindenki a mai napig úgy tudja, hogy én vagyok a gyilkos.
Tartanak tőlem. Ha az utcán sétálok, átmennek a másik oldalba. 2 napig tartott levakarnom a szekrényemről a festékszóróval felfirkált gyilkos jelzőt.
Egy este kezdődött minden. Ritával 1 évesek voltunk pont a bátyjának a születésnapjának napján. Megbeszéltük, hogy édes hármasban elmegyünk egy kicsit messzebb a várostól és bedobunk pár sört.
Kezdő jogosítványom volt, Rita bátyjának, Danielnek már 3 éve a kezében volt velem ellentétben.
Megbeszéltük, hogy odafele én vezethetek. Így is történt.
Elmentünk ahhoz a hatalmas tölgyfához, ami előtt van egy kis zöld tábla 413-as számmal.
Elővette Daniel a csomagtartóból az előre lehűtött söröket és egy átlátszó üveget.
Ha jól emlékszem whiskey volt benne. No, nem azért nem emlékszem, mert annyira részeg voltam: épp ellenkezőleg- egy kortyot sem ittam aznap.
Ritával össze is vesztünk, állandóan a fejemhez vágta, hogy mennyire pipogya egy alak vagyok, és miért nem tudok kicsit ellazulni. Teljesen részeg volt, akárcsak a bátyja. Levetkőzött fehérneműbe és úgy táncolt a hűvös éjszakába.
Daniel csak nevetett rajta. Éreztem, hogy valami fog történni aznap még. Valami nem stimmelt. Valami nem volt jó.
Végül Daniel kapott egy telefonhívást és beültünk a kocsiba. Rita akart vezetni. Én elleneztem, de Daniel támogatta az ötletét.
- Rita, de nincs jogosítványod!- mondtam neki. Ő csak hülyén vigyorgott és kacagott.
- Chad cica. Hol kell nekem jogsi?- cirógatta meg az állam- Talán nem bízol bennem?- kérdezte.
- Én bízok, de most részeg vagy. Ittál. Nem keveset.
- Miről beszélsz, cica? Meg se éreztem.
- Rita. Kérlek.
- Ugyan már cica- jött oda Daniel és rásózott a vállamra- Ne rontsd el az örömünket. Én kocsim, Rita vezethet. Hisz neki kell majd a gyereketekért is járni a bölcsibe.
- Tessék?
- Rita terhes tőled. 1 hónapos- súgta oda.
Éreztem, hogy kezd minden kicsúszni az irányításom alól. Terhes? De hisz mindig védekeztünk. Vagyis igazából kétszer nem, de óvatos voltam... Az nem lehet...
Ránéztem a táncoló és énekelő Ritára és pocakjára.
Már nem emlékszem, hogy miért mentem bele abba, hogy Rita vezethessen. Talán elvakított a félelem, amint megtudtam, hogy apa leszek. Hátulra ültem, hogy elmerülhessek a gondolataimban.
Töprengésemből egy döcögő út rázott ki.
- Vigyázz!- kiáltottam.
Daniel megpróbálta elrántani a kocsit egy fa útjából, amelynek következtében háromszor megpördült a kocsi és egy másik fának csapódtunk.
Engem az övem megtartott, Ritának az volt a szerencséje, hogy vékony volt és kis termetű, így nem lett több baja egy kis enyhe agyrázkódásnál.
Azonban Daniel meghalt. Az Ő oldalán volt a fa.
Vehetjük úgy is, hogy az életét áldozta a húgáért. Ha nem húzta volna el a kormányt, akkor bizony Ritát fúrta volna át egy hatalmas ág.
Tudni kell azt is, hogy Rita apja egy nagyon jól menő ügyvéd. Mikor kiszálltunk a kocsiból odajött hozzám és pénzt ajánlott fel, hogy mentse a családja hírnevét, és besározza a miénket.
- Gondolj bele Chad, okos fiú vagy te! Rita ezzel minden főiskolát elutasít magától. Ha szereted, ezt nem hagyod. Jót akarsz neki, ahogy én is! Tudod, hogy mit kell mondanod.
Pontosan tudtam. Szerettem Őt tiszta szívemből. És valóban nem akartam neki semmi rosszat. Elismertem, hogy én vezettem megfújattak velem egy szondát is. 2 év javító volt a büntetés.
- When sun is risin'- énekelte megint a refrén első sorait Chloé.
- Fogd már be, kérlek- nézett hátra hozzá Matt- Bocs, haver- mondta nekem együtt érzően.
- Ugyan- vontam meg a vállam- Nem zavar.
Bekanyarodtam a fákkal és virágokkal teli utcánkba, Matték háza előtt lelassítottam.
- Köszi Chad!- hajolt be az ablakon Chloé.
- Jövök eggyel- intett oda Matt is.
Tovább mentem a mi házunkhoz, ahol beparkoltam a garázsunkba.
Apa épp a hírcsatornát nézte a televízióban, anya pedig telefonált. Még véletlenül se köszöntünk egymásnak.
A karambol itt is mindent megváltoztatott.
Apám szabályszerűen szégyellt, anyám pedig csak akkor beszélt velem, amikor apa házon kívül tartózkodott. Anya próbálta az idilli család képét mutatni a szomszédságnak, de ahogy én látom, kezd belefáradni.
Felmentem a szobámba és bezártam az ajtót. Kibújtam a pólómból, ledobtam az ágyra, majd mellé dőltem és elkezdtem a plafont bámulni.
Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből Chloét, ami baj. Nem gondolhatok rá. Többé ilyennel nem kezdek ki. Elég volt Rita. Még sok is.
Megfogadtam, hogy új életet kezdek. Belevágtam a zenélésbe komolyabban. Úgy éreztem, ezzel kiadhatom magamból a gőzt szinte némán. Csak az értheti a zenémet, aki ismer.
Természetesen a kis titkomat Ritáról nem mondhattam el senkinek. Még a saját húgom, Laura is úgy tudja, hogy én vezettem a kocsit.
A terhességről meg annyit, hogy hazugságnak hiszem.
A karambol után Rita, az apja, és az anyja átköltöztek egy másik államba, mert pont áthelyezték az apját.
2 éve nem láttam őket. De nem is hiányoznak. Nincs közünk egymáshoz.
Sőt.
Számomra Rita Daniellel együtt meghalt. Említésre se méltó.
- Pocsék vagy- mondta Matt és bevágódott az anyósülésre.
Kérdőn néztem rá, mert nem beszéltük meg azt, hogy hazavinném e Őt.
- Ugye hazaviszel minket? Elvileg egy utcába lakunk- mondta.
- Minket?- kérdeztem.
Matt az ikerhúga felé bökött, majd lehúzta az elektromos ablakot és kidugta a fejét.
- CHLOÉ! Szedd a csülkeidet!- kiáltotta ki, majd hátradőlt az ülésen és hangosabbra tekerte a hangerőt.
A következő pillanatban a fekete hajú lány adott egy-egy puszit a barátnőinek- többek között az én húgomnak is, aki ezután meglátogatja a Morgan rezidenciát- és szaladva elindult felénk.
Igazából Ő volt az, akiből nem nézném ki, hogy képes egyáltalán szaladni.
Ne hidd, hogy előítéletekkel rendelkezem, de a külseje alapján valószínűnek tartom, hogy te is ezt mondanád: festett hosszú fekete haj, citromsárga műköröm, ami tökéletesen passzol a bikinijéhez. A szemét pilóta napszemüveg takarta el, a vállán pedig valami strandtörölköző szerűség volt.
- Hali Chad!- mondta mikor beült a hátsó ülésre.
A visszapillantóból jobban szemügyre vettem... Kifejezetten előnyös neki ez a bikini, az amúgy is tökéletes alakját még tökéletesebbé teszi... És a dekoltázsa... Úh...
Tudtam, hogy nem bírnék megszólalni, ezért csak félszegen odabólintottam.
Éreztem, hogy vonzódok hozzá. Beindult a kémiai folyamat a testemben, a hormonok csak úgy száguldoztak odabent.
Rükvercbe tettem a kocsit és kitolattam.
- When sun is risin'- énekelte hátul Chloé a rádióban szóló számot. Nem hiszem el, hogy ezt valóban ismeri!
Újra szemügyre vettem a visszapillantó tükörben a dekoltázsát.
Chad! Az utat figyeld!- szólalt meg egy hang a fejemben.
Pont az ilyen lányokat utálom, mint Ő. Egyszerűen a bájával elcsábítja a szerencsétlen áldozatot, majd amikor a legalkalmasabbnak érzi, kést döf az ember szívébe.
A volt barátnőm, Rita is ugyanezt tette velem.
Nem szép történet, csak a közeli barátaimnak meséltem el, akikben valóban meg is bízok.
Rita ugyanolyan elbűvölő lány volt, mint most Chloé. Imádott flörtölgetni, csínytalankodni és szemmel láthatóan élvezte az életét.
A sors is kegyes volt vele: vörös hosszú haját állandóan leengedve hordta, ami szinte bekeretezte éppen szeplős arcát. Amit a legkápráztatóbbnak tartottam rajta, azok a szemei voltak. Olyan zöld szemeket még a reklámokban sem láttam.
Fülig szerelmes voltam. Röhejes.
Fiatal is voltam.
Ezek mégsem mentségek arra, amit elkövettem. 2 évig a javítóban kellett miatta poshadnom.
Mindenki a mai napig úgy tudja, hogy én vagyok a gyilkos.
Tartanak tőlem. Ha az utcán sétálok, átmennek a másik oldalba. 2 napig tartott levakarnom a szekrényemről a festékszóróval felfirkált gyilkos jelzőt.
Egy este kezdődött minden. Ritával 1 évesek voltunk pont a bátyjának a születésnapjának napján. Megbeszéltük, hogy édes hármasban elmegyünk egy kicsit messzebb a várostól és bedobunk pár sört.
Kezdő jogosítványom volt, Rita bátyjának, Danielnek már 3 éve a kezében volt velem ellentétben.
Megbeszéltük, hogy odafele én vezethetek. Így is történt.
Elmentünk ahhoz a hatalmas tölgyfához, ami előtt van egy kis zöld tábla 413-as számmal.
Elővette Daniel a csomagtartóból az előre lehűtött söröket és egy átlátszó üveget.
Ha jól emlékszem whiskey volt benne. No, nem azért nem emlékszem, mert annyira részeg voltam: épp ellenkezőleg- egy kortyot sem ittam aznap.
Ritával össze is vesztünk, állandóan a fejemhez vágta, hogy mennyire pipogya egy alak vagyok, és miért nem tudok kicsit ellazulni. Teljesen részeg volt, akárcsak a bátyja. Levetkőzött fehérneműbe és úgy táncolt a hűvös éjszakába.
Daniel csak nevetett rajta. Éreztem, hogy valami fog történni aznap még. Valami nem stimmelt. Valami nem volt jó.
Végül Daniel kapott egy telefonhívást és beültünk a kocsiba. Rita akart vezetni. Én elleneztem, de Daniel támogatta az ötletét.
- Rita, de nincs jogosítványod!- mondtam neki. Ő csak hülyén vigyorgott és kacagott.
- Chad cica. Hol kell nekem jogsi?- cirógatta meg az állam- Talán nem bízol bennem?- kérdezte.
- Én bízok, de most részeg vagy. Ittál. Nem keveset.
- Miről beszélsz, cica? Meg se éreztem.
- Rita. Kérlek.
- Ugyan már cica- jött oda Daniel és rásózott a vállamra- Ne rontsd el az örömünket. Én kocsim, Rita vezethet. Hisz neki kell majd a gyereketekért is járni a bölcsibe.
- Tessék?
- Rita terhes tőled. 1 hónapos- súgta oda.
Éreztem, hogy kezd minden kicsúszni az irányításom alól. Terhes? De hisz mindig védekeztünk. Vagyis igazából kétszer nem, de óvatos voltam... Az nem lehet...
Ránéztem a táncoló és énekelő Ritára és pocakjára.
Már nem emlékszem, hogy miért mentem bele abba, hogy Rita vezethessen. Talán elvakított a félelem, amint megtudtam, hogy apa leszek. Hátulra ültem, hogy elmerülhessek a gondolataimban.
Töprengésemből egy döcögő út rázott ki.
- Vigyázz!- kiáltottam.
Daniel megpróbálta elrántani a kocsit egy fa útjából, amelynek következtében háromszor megpördült a kocsi és egy másik fának csapódtunk.
Engem az övem megtartott, Ritának az volt a szerencséje, hogy vékony volt és kis termetű, így nem lett több baja egy kis enyhe agyrázkódásnál.
Azonban Daniel meghalt. Az Ő oldalán volt a fa.
Vehetjük úgy is, hogy az életét áldozta a húgáért. Ha nem húzta volna el a kormányt, akkor bizony Ritát fúrta volna át egy hatalmas ág.
Tudni kell azt is, hogy Rita apja egy nagyon jól menő ügyvéd. Mikor kiszálltunk a kocsiból odajött hozzám és pénzt ajánlott fel, hogy mentse a családja hírnevét, és besározza a miénket.
- Gondolj bele Chad, okos fiú vagy te! Rita ezzel minden főiskolát elutasít magától. Ha szereted, ezt nem hagyod. Jót akarsz neki, ahogy én is! Tudod, hogy mit kell mondanod.
Pontosan tudtam. Szerettem Őt tiszta szívemből. És valóban nem akartam neki semmi rosszat. Elismertem, hogy én vezettem megfújattak velem egy szondát is. 2 év javító volt a büntetés.
- When sun is risin'- énekelte megint a refrén első sorait Chloé.
- Fogd már be, kérlek- nézett hátra hozzá Matt- Bocs, haver- mondta nekem együtt érzően.
- Ugyan- vontam meg a vállam- Nem zavar.
Bekanyarodtam a fákkal és virágokkal teli utcánkba, Matték háza előtt lelassítottam.
- Köszi Chad!- hajolt be az ablakon Chloé.
- Jövök eggyel- intett oda Matt is.
Tovább mentem a mi házunkhoz, ahol beparkoltam a garázsunkba.
Apa épp a hírcsatornát nézte a televízióban, anya pedig telefonált. Még véletlenül se köszöntünk egymásnak.
A karambol itt is mindent megváltoztatott.
Apám szabályszerűen szégyellt, anyám pedig csak akkor beszélt velem, amikor apa házon kívül tartózkodott. Anya próbálta az idilli család képét mutatni a szomszédságnak, de ahogy én látom, kezd belefáradni.
Felmentem a szobámba és bezártam az ajtót. Kibújtam a pólómból, ledobtam az ágyra, majd mellé dőltem és elkezdtem a plafont bámulni.
Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből Chloét, ami baj. Nem gondolhatok rá. Többé ilyennel nem kezdek ki. Elég volt Rita. Még sok is.
Megfogadtam, hogy új életet kezdek. Belevágtam a zenélésbe komolyabban. Úgy éreztem, ezzel kiadhatom magamból a gőzt szinte némán. Csak az értheti a zenémet, aki ismer.
Természetesen a kis titkomat Ritáról nem mondhattam el senkinek. Még a saját húgom, Laura is úgy tudja, hogy én vezettem a kocsit.
A terhességről meg annyit, hogy hazugságnak hiszem.
A karambol után Rita, az apja, és az anyja átköltöztek egy másik államba, mert pont áthelyezték az apját.
2 éve nem láttam őket. De nem is hiányoznak. Nincs közünk egymáshoz.
Sőt.
Számomra Rita Daniellel együtt meghalt. Említésre se méltó.
2011. szeptember 6., kedd
15. fejezet -Erik
Természetesen elintéztem, hogy abba az iskolába kerüljek, ahol Melissa Morgan is tanul.
Érzem, hogy valami erős van közöttünk, és ezt nem akarom annyiban hagyni. Sok mindent magam mögött hagytam, de most kénytelen leszek kivételt tenni.
Nem volt könnyű döntés az, hogy iskolába fogok járni, de szerencsére felkészítettek rá. Mondták, hogy számítsak a rajongókra, akik az életük végéig szóló büntetés felhívására se fognak tágulni.
Igazából ők se tudják, hogy nem is rajonganak annyira értem, mint azt gondolják. Annyira manipulatívak és elszántak.
Úgy neveztük el a legjobb barátommal- Christopherrel- az egész suli ügyet, hogy a Melissa akció. Mindent elmondtam neki. 5 éves korom óta a legjobb barátom, ezért nem véletlenül követett Ő is ebbe az iskolába, csak persze Ő nem kapott ekkora figyelmet. A mázlista. Sajnos pont a másik terembe lett berakva, mert én külön kérvényeztem, hogy egyezzen meg az órarendem Melissáéval. Szó se róla: az ügykezelő kiakadt.
Azért annyi esze volt, hogy megígértesse velem, hogy adok ingyen koncertet a suliban, és az unokáival személyesen kell foglalkoznom...
Melissáért mindent.
Valami nagyon megfogott abba a lányba. Még nem jöttem rá, hogy pontosan mi, de valami nagyon.
Történelem órán kaptam egy üzenetet tőle. Szép lassan csúsztatta oda hozzám, hogy senkinek ne tűnjön fel véletlenül se.
Hiba volt az a csók- állt rajta.
Aj, miért kell ezt csinálnia? Én csak a médiacápától akarom megvédeni, és a felhajtástól, hisz olyan törékeny és ártatlan. Tudtam, hogy zavarni fogja a titkolózás, de Őt tartom mindenek előtt.
Egyáltalán nem. Életem legjobbjainak egyike volt- válaszoltam. Jó, picit nyálas szöveg, de Christopher mondta, hogy ez jön be a csajoknál.
Bocs, hogy nem smárolok úgy, mint Taylor Swift- válaszolta és most kicsit se törődött a többiekkel és felém hajította a cetlit, majd megszólalt a csengő és elviharzott.
Csak a tisztaság kedvéért: közöm nem volt Taylor Swifthez!
Megráztam a fejem, a cetlit bedobtam a tankönyvembe, madj elindultam a szekrényemhez.
Mondták, hogy idővel megunják az állandóan utánam koslatást, és már úgy fognak kezelni, mint egy átlag embert. Mindemellett felkészítettek arra, hogy mennyien fognak támadni és csúfolni. Szerencsére eddig még ilyen jellegű problémával nem találkoztam.
Odamentem a folyosón a kék szekrényemhez, elcsavartam a zárat a megfelelő irányba: először 18-at jobbra, majd 4-et balra, majd megint 15-öt jobbra.
- Csá, tesa- jött oda mellém Christopher. Melissa szekrényéhez nem tudtam közel kerülni, de Christophert el tudtam rendezni magam mellé.
- Milyen az osztályod?- kérdeztem tőle és bepakoltam mindent a szekrénybe, majd elővettem a pénztárcám és becsaptam az ajtót.
- Az osztállyal bajom nincs, de az iskolával igen: ezek már az első napot komolyan veszik!
- Tudom miről beszélsz. Ezer szavas fogalmazás holnaputánra töriből. Mintha nem lenne jobb dolgom!- megvártam, míg Christopher is elpakolt és az ebédlő fele vettük az irányt.
- Hé, Chad!- köszönt oda egy szőke hajú fiúnak, aki ugyancsak a szekrényében matatott. Amikor észrevett minket mindent visszadobált, és becsapta az ajtót.
- Sziasztok! Á, Erik, beszélt rólad Christopher- lökött oldalba- Chad vagyok- rázott velem kezet.
Pár lány mellettem hangosan felsóhajtott, amikor elhaladtam mellettük, gondolom bántotta őket a dolog, hogy nem vettem észre őket, pedig ők mindent megpróbáltak: egy plakátot tartottak maguk előtt az alábbi felirattal: We <3 Erik.
Köszönöm, elég ezeket a koncerteken látni, nem kell a suliban is felhívni a figyelmemet erre.
- Ha engem kérdeztek, szendvicset vesztek, mert a fasírt szerintem már dédapám korában is itt volt, a főzelék pedig felismerhetetlen. Úgy hallottam egyszer Adam megkóstolta, és 2 hétig kómában feküdt a kórházban...- újságolta Chad, és elvett egy sonkás szendvicset, majd tovább haladva egy ásványvizet.
Én kiválasztottam egy szalámisat, majd elvettem egy jeges teát, a sor végénél pedig fizettem.
Leültünk egy üres asztalhoz és nekiláttunk.
- Az első nap megpróbálják odatenni magukat a konyhások- mondta Chad.
Mit sem sejtve beleharaptam a szendvicsembe, de azt az ízösszetételt, amit akkor éreztem... Mintha egy éves poshadt szalmáit ettem egy penésztől penészedett zsömlében.
- Ez szörnyű!- mondtam és lenyeltem.
Christopher és Chad felnevetett.
Nem akartam egy nyápic sztárnak tűnni, de ez valóban ehetetlen volt.
- Mondtam, hogy az első nap megpróbálják odatenni magukat a konyhások- nevetett Chad tovább- Csak sose sikerül nekik.
Erre most már én is csatlakoztam a kacagó bandához.
Visszamentem a pulthoz és levettem a salátát, majd beálltam a sorba, hogy kifizessem.
Odalestem a fiúk felé, amikor hirtelen Melissa tűnt fel Chloéval és azzal a szőke lánnyal. Laurával, ha jól emlékszem.
Odamentek az asztalunkhoz, és Melissa beszélt Chaddel, majd beálltak a sorba.
- Végre kifizetné azt az istenverte salátát?- nézett rám a kasszás nő.
- Ó, elnézést- mondtam és kezébe adtam egy tízest- A visszajáró az Öné- mondtam és visszaszeleltem a helyemre- Honnan ismered Melissát?- kérdeztem Chadtől.
- Kiskora óta jóba vagyunk, Laura barátnője- értetlenkedő fejem láttán folytatta- Laura a húgom.
- De ha te is végzős vagy, meg Ő is... Ikrek vagytok?- lepődtem meg.
- Az a mi szerepünk- jött oda az asztalhoz egy sötétbarna hajú kék szemű srác- Szia, Matt vagyok- rázott velem kezet.
- Na végre itt vagy Matt! Akkor áll még, amit a szünetben beszéltünk?- kérdezte tőle Chad.
- Ki nem hagynám- mondta és beleharapott egy pirosas sárgás almába- Hé, ti is jöttök szörfözni?- fordult felénk.
- Á, királyul hangzik!- örült meg Christopher.
- Egyet értek- mondtam és belekortyoltam a jeges teámba.
Mindenki belemerült egy picit a saját gondolataiba, és mikor befejeztük a kaját folytattuk az eszmecseréinket.
- Nem valami jó az idei felhozatal- bökött a fejével Chad valószínűleg az elsős lányok asztala felé.
- Justin!- kiáltott oda Matt egy fiúnak a távolba. A srác megfordult majd csatlakozott hozzánk. Nekem és Christophernek bemutatkozott, Chaddel és Mattel pedig valami titkos pacsit adtak egymásnak.
- Szörnyű a menza- kapott a szón Justin- Hallottátok, hogy Adam tavaly...- kezdte bele.
- Tudjuk- feleltük kórusban.
- Már csak 2 óra és semmi nem választhat el minket a hullámoktól- emelte fel a kezét Justin Chad felé, mire az belecsapott a tenyerébe.
- Á, király vagy. De én királyabb vagyok- ugratta.
- Mit érsz egy királyi címmel, ha én egy görög isten vagyok?- mondta, majd felállt ás támadó állásba állt, a jobb kezét behajlította, hogy ráfeszítsen a karizmára, a másikat pedig feszesen kinyújtotta az ég felé.
Matt nekidobta a csutka almáját.
- Hé! Áruló!- mondta, majd kivett a maradék szendvicsemből egy paradicsomot és felé hajította.
Tudtam, hogy ez a nekem alkalmas időzítés arra, hogy lelépjek észrevétlenül.
Láttam, ahogy Melissa is kifele tart az ebédlőből, miért is ne mehetnék utána?
Felpattantam, majd elindultam.
- Hé, tesó, hová mész?- kérdezte Justin.
- Mennem kell. A parton találkozunk- kiáltottam vissza és megszaporáztam lépteimet.
Melissa végig ment a parkon, amikor egy fiú állította meg és kezdett vele beszélgetni.
Elbújtam egy fa mögé, és onnan próbáltam hallgatózni.
- Persze, miért is ne?- mondta Melissa azzal a gyönyörűen csengő hangjával.
Csak gy dolog juthatott eszembe: a srác valószínűleg megkérdezte tőle, hogy járna e vele.
Persze, hogy Melissa egy átlag srácot választana, hisz utálja a felhajtást... Végül is, ennek így kell lennie.
Ha Ő valóban azt akarja, hogy hagyjam békén, akkor bele kell törődnöm és le kell szállnom róla.
Csak jobban eltaszítanám azzal, hogy állandóan utána koslatok.
Ha Ő képes tovább lépni, nekem is azt kell tennem. Lehet, hogy nem fogok még egy ilyen különleges lánnyal találkozni, de nem ragadhatok le egy olyannál, aki nyilvánosan is megmondta, hogy nem akar tőlem semmit.
Megfordultam és írtam egy SMS-t Chrisnek, hogy a Melissa akció lefújva. Megmagyaráztam, azt is, hogy miért döntöttem így. Christopher felhívott és megkérdezte, hogy hol vagyok, majd megkért, hogy ne mozduljak semerre.
- Te elmebeteg, te agyhalott, te nagyon néma, te ...- jött felém Christopher.
- Oké, felfogtam, térj a lényegre- mondtam neki, és felmásztam a padra, hogy a háttámlájára leülhessek.
- Hallottál egy fél mondatot, és lefújod az egéyzet. Nem így ismerlek! Hol a kitartás? Hol a makacsság? HOL VAN ERIK LOGAN?- támadt le.
Megráztam a fejem.
- Eljutottál idáig, lemondtál vagy 20 fellépést, és most mégis elakarsz magadtól mindent dobni! Erre tanítottalak? Mi van a küzdéssel, ha? Ez az ember itt- mutatott végig rajtam- Nem a barátom. Nem bizony.
- Christopher, ne fújd már fel így a dolgokat.
- Felfújni? Elment az eszed, ember? Én fújom fel? Én?!- bökött meg- Tévedsz öcskös. Te magad vagy itt a csavar a történetben.
- Csavar a történetben?- értetlenkedtem.
- Aj, nem jutott más eszembe hirtelen. De ne tereld a szót. Mond már meg neki, hogy Ő jobb, mint Taylor Swift!
- Már bánom, hogy ezt is elmondtam neked.
- Kuss. Itt jön, én lépek, szólítsd le vagy különben...- végighúzta a mutatóujját a torka előtt, ezzel jelezve, hogy kinyír.
Összeszedtem minden lélekjelenlétemet és leszólítottam.
- Melissa!
Először nem akart, megállni, de mégis visszafordult.
- Kérlek, próbáljuk meg- mentem oda hozzá- Nyilvánosság előtt akár, vagy ahogy akarod.
- Erik... Igazából nem is az idegesít, amit te művelsz...
- Nem?
- Nem.
- Akkor?
- A legjobb barátnőm, Laura beléd van zúgva, Ő a legnagyobb rajongód- magyarázta és közbe a cipőjét bámulta.
- Tudod, hogy hányan mondták már ezt?
- De vele jobban összeillenél. Gazdagok, híresek, felmernéd vállalni, mert eszeveszettül csinos, sportos...
- Psssszt!- tettem a mutatóujjam az ajkaira- Engem nem érdekel a pénze, a hírneve, sem az alakja. Értsd meg, hogy csak te számítasz. Te és senki más.
Melissa lehunyta a szemét.
- De úgy érezném, hogy átverném- nézett rám.
- Mi lenne, ha most nem miattam, hanem miattad titkolóznánk?- ajánlottam. Egyet tudtam: én vele akartam lenni bármi áron.
- Nem akarom átverni!
- Egyáltalán szeretnél velem lenni?
- Persze, csak...
- Én bármikor itt leszek. Tudd meg képes vagyok várni. Ha eldöntötted, hogy mi legyen velünk- mert mostmár nem csak te és én vagyunk, hanem mi- akkor értesíts. Most megyek órára, szia!- és faképnél hagytam.
Esküszöm picit még büszke is voltam magamra. Próbáltam felnőttesen viselkedni, és úgy érzem most sikerült.
Beparkoltam a strand parkolójába és vettem egy nagy levegőt.
Végre kikapcsolódhatok a barátaimmal. Vagyis remélem, hogy a barátaim.
Kiszálltam, becsaptam az ajtót és levettem a furgonom hátuljáról a szörfdeszkát.
- Szevasz tesó!- jött oda Matt és belepacsizott a tenyerembe.
Elindultunk a part fele, ahol Justin várt ránk.
- Egyszerűen nem értem a lányokat... Bálványoznak, melletted mi kis gnómok vagyunk- mondta a fekete hajú srác, majd beleállította a homokba a szörfdeszkáját és felhúzta a derekáról a szörfruhát, beledugta az egyik kezét, majd a másikat, és felhúzta a cipzárt.
- Úgy érzem Matt, idén nem lesz csajunk- mutatott á Justin, és Ő is követte Matt példáját.
- Hagyjátok már abba! Én is ugyanolyan vagyok, mint ti!- mondtam és megvontam a vállam.
Justin és Matt egymásra néztek majd elkezdtek kacagni.
- Ugyan kérlek. Legalább a vízbe hadd tiporjunk el!- mondta Justin, majd felkapta a deszkáját és beszaladt a tengerbe.
- Soha!- kiáltottam és utána vetettem magam. Beúsztam és vártam a megfelelő hullámot, majd felegyenesedtem és átadtam magam az érzésnek.
Láttam ahogy előttem belebukfencezik a vízbe Justin, majd Matt, de én még mindig bírtam. Igaz vagy 10 másodperccel tovább, de az is valami. Végre megmutathattam, hogy még egyáltalán nem ismernek az itteni srácok.
- Király!- csapott bele a tenyerembe Justin, amikor kifele tartottunk- Kajak tőled fogok órákat venni- nevetett- Hol van már Christopher, Chad meg Austin?
Matt megvonta a vállát és én is felhúztam a szemöldököm.
- Iszunk egy narancslét?- mutatott a helyi stand felé.
- Sima- mondtam és elindultunk hárman a naplementés tengerparton.
Leültünk egy üres 4 személyes kerekasztalhoz, melynek a közepén egy aprócska piros színű gyertya volt.
- Mit hozhatok?- kérdezte egy elég szemrevaló sötétbarna hajú szemüveges lány.
- 3 narancslevet.
- Négyet!- jött oda Chad hozzánk, majd lehuppant az üres székre- Bocs skacok, Lauráékat ki kellett hozni- mutatott 4 lány felé.
- Semmi gond. Úgy sincsenek valami jó hullámok ma- magyarázta Matt- Bár a mi Erikünk megmutatta, hogy nem csak ének terén tehetséges. Lepipált mindkettőnket.
- Jelentkezz a szörf csapatba! Fényűzés, csajok, versenyek miatt csomó lógás... Imádom a szörföt- szögezte le Chad és hátradőlt.
Legszívesebben valóban jelentkeztem volna, de a rengeteg fellépés miatt így is sokat fogok kihagyni az iskolából. Nem kellene több elfoglaltságra jelentkeznem, mert sokat a ló se bír. Nagynéném állandóan azt mondogatja, hogy addig nyújtózz, ameddig a takaród ér.
Megpillantottam Melissára, aki világoskék kockás bikiniben az egyik napozóágyon feküdt, mellette a szőke barátnője szalmakalapban és citromsárga bikiniben épp naptejezte magát.
Érzem, hogy valami erős van közöttünk, és ezt nem akarom annyiban hagyni. Sok mindent magam mögött hagytam, de most kénytelen leszek kivételt tenni.
Nem volt könnyű döntés az, hogy iskolába fogok járni, de szerencsére felkészítettek rá. Mondták, hogy számítsak a rajongókra, akik az életük végéig szóló büntetés felhívására se fognak tágulni.
Igazából ők se tudják, hogy nem is rajonganak annyira értem, mint azt gondolják. Annyira manipulatívak és elszántak.
Úgy neveztük el a legjobb barátommal- Christopherrel- az egész suli ügyet, hogy a Melissa akció. Mindent elmondtam neki. 5 éves korom óta a legjobb barátom, ezért nem véletlenül követett Ő is ebbe az iskolába, csak persze Ő nem kapott ekkora figyelmet. A mázlista. Sajnos pont a másik terembe lett berakva, mert én külön kérvényeztem, hogy egyezzen meg az órarendem Melissáéval. Szó se róla: az ügykezelő kiakadt.
Azért annyi esze volt, hogy megígértesse velem, hogy adok ingyen koncertet a suliban, és az unokáival személyesen kell foglalkoznom...
Melissáért mindent.
Valami nagyon megfogott abba a lányba. Még nem jöttem rá, hogy pontosan mi, de valami nagyon.
Történelem órán kaptam egy üzenetet tőle. Szép lassan csúsztatta oda hozzám, hogy senkinek ne tűnjön fel véletlenül se.
Hiba volt az a csók- állt rajta.
Aj, miért kell ezt csinálnia? Én csak a médiacápától akarom megvédeni, és a felhajtástól, hisz olyan törékeny és ártatlan. Tudtam, hogy zavarni fogja a titkolózás, de Őt tartom mindenek előtt.
Egyáltalán nem. Életem legjobbjainak egyike volt- válaszoltam. Jó, picit nyálas szöveg, de Christopher mondta, hogy ez jön be a csajoknál.
Bocs, hogy nem smárolok úgy, mint Taylor Swift- válaszolta és most kicsit se törődött a többiekkel és felém hajította a cetlit, majd megszólalt a csengő és elviharzott.
Csak a tisztaság kedvéért: közöm nem volt Taylor Swifthez!
Megráztam a fejem, a cetlit bedobtam a tankönyvembe, madj elindultam a szekrényemhez.
Mondták, hogy idővel megunják az állandóan utánam koslatást, és már úgy fognak kezelni, mint egy átlag embert. Mindemellett felkészítettek arra, hogy mennyien fognak támadni és csúfolni. Szerencsére eddig még ilyen jellegű problémával nem találkoztam.
Odamentem a folyosón a kék szekrényemhez, elcsavartam a zárat a megfelelő irányba: először 18-at jobbra, majd 4-et balra, majd megint 15-öt jobbra.
- Csá, tesa- jött oda mellém Christopher. Melissa szekrényéhez nem tudtam közel kerülni, de Christophert el tudtam rendezni magam mellé.
- Milyen az osztályod?- kérdeztem tőle és bepakoltam mindent a szekrénybe, majd elővettem a pénztárcám és becsaptam az ajtót.
- Az osztállyal bajom nincs, de az iskolával igen: ezek már az első napot komolyan veszik!
- Tudom miről beszélsz. Ezer szavas fogalmazás holnaputánra töriből. Mintha nem lenne jobb dolgom!- megvártam, míg Christopher is elpakolt és az ebédlő fele vettük az irányt.
- Hé, Chad!- köszönt oda egy szőke hajú fiúnak, aki ugyancsak a szekrényében matatott. Amikor észrevett minket mindent visszadobált, és becsapta az ajtót.
- Sziasztok! Á, Erik, beszélt rólad Christopher- lökött oldalba- Chad vagyok- rázott velem kezet.
Pár lány mellettem hangosan felsóhajtott, amikor elhaladtam mellettük, gondolom bántotta őket a dolog, hogy nem vettem észre őket, pedig ők mindent megpróbáltak: egy plakátot tartottak maguk előtt az alábbi felirattal: We <3 Erik.
Köszönöm, elég ezeket a koncerteken látni, nem kell a suliban is felhívni a figyelmemet erre.
- Ha engem kérdeztek, szendvicset vesztek, mert a fasírt szerintem már dédapám korában is itt volt, a főzelék pedig felismerhetetlen. Úgy hallottam egyszer Adam megkóstolta, és 2 hétig kómában feküdt a kórházban...- újságolta Chad, és elvett egy sonkás szendvicset, majd tovább haladva egy ásványvizet.
Én kiválasztottam egy szalámisat, majd elvettem egy jeges teát, a sor végénél pedig fizettem.
Leültünk egy üres asztalhoz és nekiláttunk.
- Az első nap megpróbálják odatenni magukat a konyhások- mondta Chad.
Mit sem sejtve beleharaptam a szendvicsembe, de azt az ízösszetételt, amit akkor éreztem... Mintha egy éves poshadt szalmáit ettem egy penésztől penészedett zsömlében.
- Ez szörnyű!- mondtam és lenyeltem.
Christopher és Chad felnevetett.
Nem akartam egy nyápic sztárnak tűnni, de ez valóban ehetetlen volt.
- Mondtam, hogy az első nap megpróbálják odatenni magukat a konyhások- nevetett Chad tovább- Csak sose sikerül nekik.
Erre most már én is csatlakoztam a kacagó bandához.
Visszamentem a pulthoz és levettem a salátát, majd beálltam a sorba, hogy kifizessem.
Odalestem a fiúk felé, amikor hirtelen Melissa tűnt fel Chloéval és azzal a szőke lánnyal. Laurával, ha jól emlékszem.
Odamentek az asztalunkhoz, és Melissa beszélt Chaddel, majd beálltak a sorba.
- Végre kifizetné azt az istenverte salátát?- nézett rám a kasszás nő.
- Ó, elnézést- mondtam és kezébe adtam egy tízest- A visszajáró az Öné- mondtam és visszaszeleltem a helyemre- Honnan ismered Melissát?- kérdeztem Chadtől.
- Kiskora óta jóba vagyunk, Laura barátnője- értetlenkedő fejem láttán folytatta- Laura a húgom.
- De ha te is végzős vagy, meg Ő is... Ikrek vagytok?- lepődtem meg.
- Az a mi szerepünk- jött oda az asztalhoz egy sötétbarna hajú kék szemű srác- Szia, Matt vagyok- rázott velem kezet.
- Na végre itt vagy Matt! Akkor áll még, amit a szünetben beszéltünk?- kérdezte tőle Chad.
- Ki nem hagynám- mondta és beleharapott egy pirosas sárgás almába- Hé, ti is jöttök szörfözni?- fordult felénk.
- Á, királyul hangzik!- örült meg Christopher.
- Egyet értek- mondtam és belekortyoltam a jeges teámba.
Mindenki belemerült egy picit a saját gondolataiba, és mikor befejeztük a kaját folytattuk az eszmecseréinket.
- Nem valami jó az idei felhozatal- bökött a fejével Chad valószínűleg az elsős lányok asztala felé.
- Justin!- kiáltott oda Matt egy fiúnak a távolba. A srác megfordult majd csatlakozott hozzánk. Nekem és Christophernek bemutatkozott, Chaddel és Mattel pedig valami titkos pacsit adtak egymásnak.
- Szörnyű a menza- kapott a szón Justin- Hallottátok, hogy Adam tavaly...- kezdte bele.
- Tudjuk- feleltük kórusban.
- Már csak 2 óra és semmi nem választhat el minket a hullámoktól- emelte fel a kezét Justin Chad felé, mire az belecsapott a tenyerébe.
- Á, király vagy. De én királyabb vagyok- ugratta.
- Mit érsz egy királyi címmel, ha én egy görög isten vagyok?- mondta, majd felállt ás támadó állásba állt, a jobb kezét behajlította, hogy ráfeszítsen a karizmára, a másikat pedig feszesen kinyújtotta az ég felé.
Matt nekidobta a csutka almáját.
- Hé! Áruló!- mondta, majd kivett a maradék szendvicsemből egy paradicsomot és felé hajította.
Tudtam, hogy ez a nekem alkalmas időzítés arra, hogy lelépjek észrevétlenül.
Láttam, ahogy Melissa is kifele tart az ebédlőből, miért is ne mehetnék utána?
Felpattantam, majd elindultam.
- Hé, tesó, hová mész?- kérdezte Justin.
- Mennem kell. A parton találkozunk- kiáltottam vissza és megszaporáztam lépteimet.
Melissa végig ment a parkon, amikor egy fiú állította meg és kezdett vele beszélgetni.
Elbújtam egy fa mögé, és onnan próbáltam hallgatózni.
- Persze, miért is ne?- mondta Melissa azzal a gyönyörűen csengő hangjával.
Csak gy dolog juthatott eszembe: a srác valószínűleg megkérdezte tőle, hogy járna e vele.
Persze, hogy Melissa egy átlag srácot választana, hisz utálja a felhajtást... Végül is, ennek így kell lennie.
Ha Ő valóban azt akarja, hogy hagyjam békén, akkor bele kell törődnöm és le kell szállnom róla.
Csak jobban eltaszítanám azzal, hogy állandóan utána koslatok.
Ha Ő képes tovább lépni, nekem is azt kell tennem. Lehet, hogy nem fogok még egy ilyen különleges lánnyal találkozni, de nem ragadhatok le egy olyannál, aki nyilvánosan is megmondta, hogy nem akar tőlem semmit.
Megfordultam és írtam egy SMS-t Chrisnek, hogy a Melissa akció lefújva. Megmagyaráztam, azt is, hogy miért döntöttem így. Christopher felhívott és megkérdezte, hogy hol vagyok, majd megkért, hogy ne mozduljak semerre.
- Te elmebeteg, te agyhalott, te nagyon néma, te ...- jött felém Christopher.
- Oké, felfogtam, térj a lényegre- mondtam neki, és felmásztam a padra, hogy a háttámlájára leülhessek.
- Hallottál egy fél mondatot, és lefújod az egéyzet. Nem így ismerlek! Hol a kitartás? Hol a makacsság? HOL VAN ERIK LOGAN?- támadt le.
Megráztam a fejem.
- Eljutottál idáig, lemondtál vagy 20 fellépést, és most mégis elakarsz magadtól mindent dobni! Erre tanítottalak? Mi van a küzdéssel, ha? Ez az ember itt- mutatott végig rajtam- Nem a barátom. Nem bizony.
- Christopher, ne fújd már fel így a dolgokat.
- Felfújni? Elment az eszed, ember? Én fújom fel? Én?!- bökött meg- Tévedsz öcskös. Te magad vagy itt a csavar a történetben.
- Csavar a történetben?- értetlenkedtem.
- Aj, nem jutott más eszembe hirtelen. De ne tereld a szót. Mond már meg neki, hogy Ő jobb, mint Taylor Swift!
- Már bánom, hogy ezt is elmondtam neked.
- Kuss. Itt jön, én lépek, szólítsd le vagy különben...- végighúzta a mutatóujját a torka előtt, ezzel jelezve, hogy kinyír.
Összeszedtem minden lélekjelenlétemet és leszólítottam.
- Melissa!
Először nem akart, megállni, de mégis visszafordult.
- Kérlek, próbáljuk meg- mentem oda hozzá- Nyilvánosság előtt akár, vagy ahogy akarod.
- Erik... Igazából nem is az idegesít, amit te művelsz...
- Nem?
- Nem.
- Akkor?
- A legjobb barátnőm, Laura beléd van zúgva, Ő a legnagyobb rajongód- magyarázta és közbe a cipőjét bámulta.
- Tudod, hogy hányan mondták már ezt?
- De vele jobban összeillenél. Gazdagok, híresek, felmernéd vállalni, mert eszeveszettül csinos, sportos...
- Psssszt!- tettem a mutatóujjam az ajkaira- Engem nem érdekel a pénze, a hírneve, sem az alakja. Értsd meg, hogy csak te számítasz. Te és senki más.
Melissa lehunyta a szemét.
- De úgy érezném, hogy átverném- nézett rám.
- Mi lenne, ha most nem miattam, hanem miattad titkolóznánk?- ajánlottam. Egyet tudtam: én vele akartam lenni bármi áron.
- Nem akarom átverni!
- Egyáltalán szeretnél velem lenni?
- Persze, csak...
- Én bármikor itt leszek. Tudd meg képes vagyok várni. Ha eldöntötted, hogy mi legyen velünk- mert mostmár nem csak te és én vagyunk, hanem mi- akkor értesíts. Most megyek órára, szia!- és faképnél hagytam.
Esküszöm picit még büszke is voltam magamra. Próbáltam felnőttesen viselkedni, és úgy érzem most sikerült.
Beparkoltam a strand parkolójába és vettem egy nagy levegőt.
Végre kikapcsolódhatok a barátaimmal. Vagyis remélem, hogy a barátaim.
Kiszálltam, becsaptam az ajtót és levettem a furgonom hátuljáról a szörfdeszkát.
- Szevasz tesó!- jött oda Matt és belepacsizott a tenyerembe.
Elindultunk a part fele, ahol Justin várt ránk.
- Egyszerűen nem értem a lányokat... Bálványoznak, melletted mi kis gnómok vagyunk- mondta a fekete hajú srác, majd beleállította a homokba a szörfdeszkáját és felhúzta a derekáról a szörfruhát, beledugta az egyik kezét, majd a másikat, és felhúzta a cipzárt.
- Úgy érzem Matt, idén nem lesz csajunk- mutatott á Justin, és Ő is követte Matt példáját.
- Hagyjátok már abba! Én is ugyanolyan vagyok, mint ti!- mondtam és megvontam a vállam.
Justin és Matt egymásra néztek majd elkezdtek kacagni.
- Ugyan kérlek. Legalább a vízbe hadd tiporjunk el!- mondta Justin, majd felkapta a deszkáját és beszaladt a tengerbe.
- Soha!- kiáltottam és utána vetettem magam. Beúsztam és vártam a megfelelő hullámot, majd felegyenesedtem és átadtam magam az érzésnek.
Láttam ahogy előttem belebukfencezik a vízbe Justin, majd Matt, de én még mindig bírtam. Igaz vagy 10 másodperccel tovább, de az is valami. Végre megmutathattam, hogy még egyáltalán nem ismernek az itteni srácok.
- Király!- csapott bele a tenyerembe Justin, amikor kifele tartottunk- Kajak tőled fogok órákat venni- nevetett- Hol van már Christopher, Chad meg Austin?
Matt megvonta a vállát és én is felhúztam a szemöldököm.
- Iszunk egy narancslét?- mutatott a helyi stand felé.
- Sima- mondtam és elindultunk hárman a naplementés tengerparton.
Leültünk egy üres 4 személyes kerekasztalhoz, melynek a közepén egy aprócska piros színű gyertya volt.
- Mit hozhatok?- kérdezte egy elég szemrevaló sötétbarna hajú szemüveges lány.
- 3 narancslevet.
- Négyet!- jött oda Chad hozzánk, majd lehuppant az üres székre- Bocs skacok, Lauráékat ki kellett hozni- mutatott 4 lány felé.
- Semmi gond. Úgy sincsenek valami jó hullámok ma- magyarázta Matt- Bár a mi Erikünk megmutatta, hogy nem csak ének terén tehetséges. Lepipált mindkettőnket.
- Jelentkezz a szörf csapatba! Fényűzés, csajok, versenyek miatt csomó lógás... Imádom a szörföt- szögezte le Chad és hátradőlt.
Legszívesebben valóban jelentkeztem volna, de a rengeteg fellépés miatt így is sokat fogok kihagyni az iskolából. Nem kellene több elfoglaltságra jelentkeznem, mert sokat a ló se bír. Nagynéném állandóan azt mondogatja, hogy addig nyújtózz, ameddig a takaród ér.
Megpillantottam Melissára, aki világoskék kockás bikiniben az egyik napozóágyon feküdt, mellette a szőke barátnője szalmakalapban és citromsárga bikiniben épp naptejezte magát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)