- When sun is risin'- énekeltem miközben beindítottam a kocsit.
- Pocsék vagy- mondta Matt és bevágódott az anyósülésre.
Kérdőn néztem rá, mert nem beszéltük meg azt, hogy hazavinném e Őt.
- Ugye hazaviszel minket? Elvileg egy utcába lakunk- mondta.
- Minket?- kérdeztem.
Matt az ikerhúga felé bökött, majd lehúzta az elektromos ablakot és kidugta a fejét.
- CHLOÉ! Szedd a csülkeidet!- kiáltotta ki, majd hátradőlt az ülésen és hangosabbra tekerte a hangerőt.
A következő pillanatban a fekete hajú lány adott egy-egy puszit a barátnőinek- többek között az én húgomnak is, aki ezután meglátogatja a Morgan rezidenciát- és szaladva elindult felénk.
Igazából Ő volt az, akiből nem nézném ki, hogy képes egyáltalán szaladni.
Ne hidd, hogy előítéletekkel rendelkezem, de a külseje alapján valószínűnek tartom, hogy te is ezt mondanád: festett hosszú fekete haj, citromsárga műköröm, ami tökéletesen passzol a bikinijéhez. A szemét pilóta napszemüveg takarta el, a vállán pedig valami strandtörölköző szerűség volt.
- Hali Chad!- mondta mikor beült a hátsó ülésre.
A visszapillantóból jobban szemügyre vettem... Kifejezetten előnyös neki ez a bikini, az amúgy is tökéletes alakját még tökéletesebbé teszi... És a dekoltázsa... Úh...
Tudtam, hogy nem bírnék megszólalni, ezért csak félszegen odabólintottam.
Éreztem, hogy vonzódok hozzá. Beindult a kémiai folyamat a testemben, a hormonok csak úgy száguldoztak odabent.
Rükvercbe tettem a kocsit és kitolattam.
- When sun is risin'- énekelte hátul Chloé a rádióban szóló számot. Nem hiszem el, hogy ezt valóban ismeri!
Újra szemügyre vettem a visszapillantó tükörben a dekoltázsát.
Chad! Az utat figyeld!- szólalt meg egy hang a fejemben.
Pont az ilyen lányokat utálom, mint Ő. Egyszerűen a bájával elcsábítja a szerencsétlen áldozatot, majd amikor a legalkalmasabbnak érzi, kést döf az ember szívébe.
A volt barátnőm, Rita is ugyanezt tette velem.
Nem szép történet, csak a közeli barátaimnak meséltem el, akikben valóban meg is bízok.
Rita ugyanolyan elbűvölő lány volt, mint most Chloé. Imádott flörtölgetni, csínytalankodni és szemmel láthatóan élvezte az életét.
A sors is kegyes volt vele: vörös hosszú haját állandóan leengedve hordta, ami szinte bekeretezte éppen szeplős arcát. Amit a legkápráztatóbbnak tartottam rajta, azok a szemei voltak. Olyan zöld szemeket még a reklámokban sem láttam.
Fülig szerelmes voltam. Röhejes.
Fiatal is voltam.
Ezek mégsem mentségek arra, amit elkövettem. 2 évig a javítóban kellett miatta poshadnom.
Mindenki a mai napig úgy tudja, hogy én vagyok a gyilkos.
Tartanak tőlem. Ha az utcán sétálok, átmennek a másik oldalba. 2 napig tartott levakarnom a szekrényemről a festékszóróval felfirkált gyilkos jelzőt.
Egy este kezdődött minden. Ritával 1 évesek voltunk pont a bátyjának a születésnapjának napján. Megbeszéltük, hogy édes hármasban elmegyünk egy kicsit messzebb a várostól és bedobunk pár sört.
Kezdő jogosítványom volt, Rita bátyjának, Danielnek már 3 éve a kezében volt velem ellentétben.
Megbeszéltük, hogy odafele én vezethetek. Így is történt.
Elmentünk ahhoz a hatalmas tölgyfához, ami előtt van egy kis zöld tábla 413-as számmal.
Elővette Daniel a csomagtartóból az előre lehűtött söröket és egy átlátszó üveget.
Ha jól emlékszem whiskey volt benne. No, nem azért nem emlékszem, mert annyira részeg voltam: épp ellenkezőleg- egy kortyot sem ittam aznap.
Ritával össze is vesztünk, állandóan a fejemhez vágta, hogy mennyire pipogya egy alak vagyok, és miért nem tudok kicsit ellazulni. Teljesen részeg volt, akárcsak a bátyja. Levetkőzött fehérneműbe és úgy táncolt a hűvös éjszakába.
Daniel csak nevetett rajta. Éreztem, hogy valami fog történni aznap még. Valami nem stimmelt. Valami nem volt jó.
Végül Daniel kapott egy telefonhívást és beültünk a kocsiba. Rita akart vezetni. Én elleneztem, de Daniel támogatta az ötletét.
- Rita, de nincs jogosítványod!- mondtam neki. Ő csak hülyén vigyorgott és kacagott.
- Chad cica. Hol kell nekem jogsi?- cirógatta meg az állam- Talán nem bízol bennem?- kérdezte.
- Én bízok, de most részeg vagy. Ittál. Nem keveset.
- Miről beszélsz, cica? Meg se éreztem.
- Rita. Kérlek.
- Ugyan már cica- jött oda Daniel és rásózott a vállamra- Ne rontsd el az örömünket. Én kocsim, Rita vezethet. Hisz neki kell majd a gyereketekért is járni a bölcsibe.
- Tessék?
- Rita terhes tőled. 1 hónapos- súgta oda.
Éreztem, hogy kezd minden kicsúszni az irányításom alól. Terhes? De hisz mindig védekeztünk. Vagyis igazából kétszer nem, de óvatos voltam... Az nem lehet...
Ránéztem a táncoló és énekelő Ritára és pocakjára.
Már nem emlékszem, hogy miért mentem bele abba, hogy Rita vezethessen. Talán elvakított a félelem, amint megtudtam, hogy apa leszek. Hátulra ültem, hogy elmerülhessek a gondolataimban.
Töprengésemből egy döcögő út rázott ki.
- Vigyázz!- kiáltottam.
Daniel megpróbálta elrántani a kocsit egy fa útjából, amelynek következtében háromszor megpördült a kocsi és egy másik fának csapódtunk.
Engem az övem megtartott, Ritának az volt a szerencséje, hogy vékony volt és kis termetű, így nem lett több baja egy kis enyhe agyrázkódásnál.
Azonban Daniel meghalt. Az Ő oldalán volt a fa.
Vehetjük úgy is, hogy az életét áldozta a húgáért. Ha nem húzta volna el a kormányt, akkor bizony Ritát fúrta volna át egy hatalmas ág.
Tudni kell azt is, hogy Rita apja egy nagyon jól menő ügyvéd. Mikor kiszálltunk a kocsiból odajött hozzám és pénzt ajánlott fel, hogy mentse a családja hírnevét, és besározza a miénket.
- Gondolj bele Chad, okos fiú vagy te! Rita ezzel minden főiskolát elutasít magától. Ha szereted, ezt nem hagyod. Jót akarsz neki, ahogy én is! Tudod, hogy mit kell mondanod.
Pontosan tudtam. Szerettem Őt tiszta szívemből. És valóban nem akartam neki semmi rosszat. Elismertem, hogy én vezettem megfújattak velem egy szondát is. 2 év javító volt a büntetés.
- When sun is risin'- énekelte megint a refrén első sorait Chloé.
- Fogd már be, kérlek- nézett hátra hozzá Matt- Bocs, haver- mondta nekem együtt érzően.
- Ugyan- vontam meg a vállam- Nem zavar.
Bekanyarodtam a fákkal és virágokkal teli utcánkba, Matték háza előtt lelassítottam.
- Köszi Chad!- hajolt be az ablakon Chloé.
- Jövök eggyel- intett oda Matt is.
Tovább mentem a mi házunkhoz, ahol beparkoltam a garázsunkba.
Apa épp a hírcsatornát nézte a televízióban, anya pedig telefonált. Még véletlenül se köszöntünk egymásnak.
A karambol itt is mindent megváltoztatott.
Apám szabályszerűen szégyellt, anyám pedig csak akkor beszélt velem, amikor apa házon kívül tartózkodott. Anya próbálta az idilli család képét mutatni a szomszédságnak, de ahogy én látom, kezd belefáradni.
Felmentem a szobámba és bezártam az ajtót. Kibújtam a pólómból, ledobtam az ágyra, majd mellé dőltem és elkezdtem a plafont bámulni.
Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből Chloét, ami baj. Nem gondolhatok rá. Többé ilyennel nem kezdek ki. Elég volt Rita. Még sok is.
Megfogadtam, hogy új életet kezdek. Belevágtam a zenélésbe komolyabban. Úgy éreztem, ezzel kiadhatom magamból a gőzt szinte némán. Csak az értheti a zenémet, aki ismer.
Természetesen a kis titkomat Ritáról nem mondhattam el senkinek. Még a saját húgom, Laura is úgy tudja, hogy én vezettem a kocsit.
A terhességről meg annyit, hogy hazugságnak hiszem.
A karambol után Rita, az apja, és az anyja átköltöztek egy másik államba, mert pont áthelyezték az apját.
2 éve nem láttam őket. De nem is hiányoznak. Nincs közünk egymáshoz.
Sőt.
Számomra Rita Daniellel együtt meghalt. Említésre se méltó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése