- Az iskolába tízórait nem viszek, lesz majd másnak- énekelte a rádióban valami régi együttes.
Vettem egy mély lélegzetet és kiszálltam a pihe puha meleg ágyikómból.
Hétfő. Tudtuk mindannyian, hogy hamarosan elérkezik ez a nap, de arra senki se számított, hogy ennyire korán jön. Ha belegondolok a nyaramba... Végig különórákat vettem, mégis úgy érzem semmit nem csináltam.
Iskola. Végül is aggódni valóm nem akadt, hisz mindig annyira sima sulis életem volt. Reggel bementem, órákon odafigyeltem, szünetekbe illedelmesen csevegtem. Sose keveredtem galibába, a szívemet nem érte még összetörés egy bugyuta sulis románc miatt, és javarészt az elért eredményeim miatt- legyen szó sportról, vagy akár tudományról-, alapoztam meg aprócska hírnevemet.
Előszeretettel vettem részt szakkörökön és segítettem délután felzárkózni.
Elindultam a fürdőszoba felé, de balszerencsémre a drágalátos bátyám bent szépítkezett.
- Chad!- dörömböltem- Örülnék, ha engem is hagynál odabent érvényesülni!
- 10 perc.
- 5!- kiáltottam és lementem a konyhába.
- Jó reggelt, drágám- köszöntött kávéjával a kezében apa.
- Neked is- mondtam és elvettem egy croissant a pultra rakott tálból. Anya imád mindenre odafigyelni.
Gyorsan elmajszoltam a reggelimet, és visszamentem a fürdőszobába, ahol megmosakodtam és rendbe vágtam a külsőmet. Tökéletes.
A szobámba felvettem egy fehér rövidnadrágot egy rózsaszín pántos felsővel, amire még egy fehér bolerót is vettem, hisz reggel még elég hűvös van.
Megfogtam a mappám- melyben egy füzet és egy toll volt- és elindultam.
Tökéletesen festettem, mint mindig. A hajamba díszítésként berakott fehér hajráf is erről tanúskodott.
- Elmentem!- mondtam és kiléptem a verandára.
- Laura! Elvigyelek?- jött utánam Chad.
- Már megbeszéltem Chloéval és Mattel, hogy velük megyek- mondtam.
- Nem gond, őket is elviszem- felkapta a slusszkulcsát és mikor kimentünk az udvarra, megnyomott rajta egy gombot, mire kinyílt a kapu, majd egy újabb gombnyomásra kinyílt a kocsi.
Beültem az anyósülésre.
- Nyomd már be az mp3-at- mondta, miközben kiállt.
- Don't worry about a thing, 'cause every little thing gonna be all right- énekelte Bob Marley.
- Ez most komoly?- kérdeztem és kitört belőlem a nevetés.
- Mi bajod van vele? Hol is laknak?
- Abba a házba ott- mutattam- Ez egy nagy füves volt- ráztam meg a fejem.
Chloé és Matt feltűntek a bejárati ajtónál, Matt becsapta maga mögött és bevágódtak a hátsó ülésekre.
- Hali!- köszönt udvariasan Chloé- Á, Bob Marley! Imádom! Szóval O'Connorékba mégis szorult jó ízlés- viccelt.
- Köszönöm- mondta hátra Chad és elindultunk, de természetesen feljebb tekerte a hangerőt.
- Don't worry about a thing, 'cause every little thing gonna be all right- harsogták túl a híres énekest és teli torokból üvöltötték véletlenül se odaillő ütembe.
Ha vége volt a számnak előszeretettel tekerte vissza Chad, és Chloéval együtt tökéletesen tökéletlen párost alkottak.
Lejjebb csúsztam az ülésen és csak arra tudtam gondolni, hogy 15 perc múlva kiszállhatok ebből az őrültek házából.
Szerettem az első napokat. Bemész az iskoládba és elfog egy bizonyos borzongás, eszedbe jutnak a dolgozatok, a felelések, a vicces és felejthetetlen pillanatok, a kibeszélések, a büfés romlott paradicsomos szendvicse, a hatalmas bukások, esések, hazugságok, árulások, csalások, járások... és még sorolhatnám pirkadatig.
Az aulába a padok zsúfolásig tele voltak zsibongó elsőévesekkel, a büfénél már kígyózó sor állt, a lépcsőn fel- alá szaladgáltak, a korlátnál pedig az idősebbek pletykáltak és osztották meg friss nyári élményeiket egymással.
Be kell vallanom, imádtam azt a pillanatot, amikor megkapjuk az órarendünket: hisz 10 hónapig attól fogok függeni!
Elköszöntünk Chadtől, majd az ikreket bevezettem a számukra új, számomra elunt osztályterembe.
- Sajnos elég maradi a suli, itt még ismerik azt a szót, hogy ülésrend- jött oda hozzánk Melissa, aki látszólag eléggé maga alatt lehetett, bár nem tudtam, hogy miért. Elvégre ha valami gond lett volna, felhívott volna és megbeszéltük volna, mint máskor...
Melissa egészen addig tartott kiselőadást iskolánk negatív tulajdonságairól, mire belépett az osztályfőnökünk.
- És a könyvtár... Szerintem nem éri meg beiratkozni, mert a 18. században újították fel a készletet, ha értitek mire gondolok- kacsintott Chloéra Melissa.
- Köszönjük a felvilágosítást Miss Morgan, de kérem ne vigye a kísértésbe az új osztálytársait- mondta Mr. Hoffmar, a barna bőrtáskáját lerakva az asztala mellé.
Ő volt a mi osztályfőnökünk: barna haj, barna szem, lankadatlan figyelem és hatalmas türelem. Frissen lépett ki diplomával a fősuliról, amikor megkapta a szeleburdi osztályunkat.
- Az ültetési rend a táblán látható- ragasztott fel 3 A/4-es papírt valami kék ragasztóval a táblára.
Elkezdtem olvasni, kicsit már aggódtam is ,mert az első két lapon nem szerepeltem, azonban a harmadikon ott voltam- pontosan Matt Benger mellett.
- Tanár úr, ez az az Erik Logan?- kérdezte Sarah a lapra mutatva.
- Ha az új diákunkra gondol, pontosan. Amint látható késik. Akkor most szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam nektek: attól, hogy híresség, szeretném, ha mindenki ugyanúgy kezelné. Nincs autogramm osztogatás, nincs suliújságba interjú, nincs semmi- sorolta.
Nagy nehezen odavánszorogtam a kijelölt helyemre és leültem.
- Mi az?- kérdezte Matt.
Hallottam, hogy beszélt hozzám, de képtelen voltam válaszolni. Csak ültem és néztem ki a fejemből. Szóval a csillagok most nekem kedveznek, hisz az osztálytársam lesz Erik Logan, akiért annyira odavagyok! Érzem, hogy ez az én évem lesz, és mindent meg kell tennem, hogy a kedvébe járjak és hívjam fel a figyelmét szerény személyiségemre.
- Bocsánat a késésért- jött be az osztályterembe álmaim forrása. Észvesztően nézett ki a farmerjába és a Retros pólójába.
- Semmi gond, de jobban örülnék, ha máskor pontos lennél. Ülj le Miss Morgan mellé- mutatott Melissa felé.
Életembe nem voltam még ennyire irigy és féltékeny a legjobb barátnőmre.
Erik mosolyogva leült mellé és köszönt neki, azonban Melissa elfordította a fejét és nem viszonzott semmit.
Ahogy kicsengettek éreztem, hogy eljött az én pillanatom: odamentem Melissához.
- Sziasztok!- köszöntem nekik- Laura O'Connor- nyújtottam a kezem Eriknek- Az Ő barátnője.
- Örülök, hogy megismerhettelek- rázta meg a kezem. Te jó ég, hozzám ért! Szedd össze magad Laura!
- Hé, miért nem hívod meg velünk ebédelni az új padtársadat?- ajánlottam fülig érő mosollyal zseniális tervem.
- Mert gondolom nem akar közemberekkel kajálni a menzán- nem értettem, hogy miért viselkedik ilyen gerinctelen ember módjára Melissa, de igazándiból nem is bántam. Így legalább Erik egy icipici szimpátiát se fog táplálni az irányába és nem fog nagy figyelmet fordítani rá. És igazándiból rengeteg csoportbontásos óránk van, amikor máshova kell ülnünk, szóval akár én is kerülhetek majd mellé.
- Ugyan már, nagyon jó lenne ha veletek mehetnék Laura, köszönöm a meghívást!- kacsintott rám.
- ÖÖöööö- nyögtem ki ezt a szánalmas magánhangzót, miközben annyit akartam közölni vele, hogy igazán nem tesz semmit. Gratulálok! Most tök idiótának fog tartani.
- Erik, Mandy vagyok- tolt el az osztály szőke cicababája- Az apám a menedzsered egy jó barátja. Gyere, körbe vezetlek a sulin!- ragadta meg a karját.
- Ó, köszönöm, de igazából én...
- Ne is ellenkezz, gyerünk- rángatta fel a székéből Eriket, aki egy bocsánatkérő pillantást ejtett felénk... Vagyis jobban megfigyelve csak Melissa irányába.
Megráztam a fejem. Annyira paranoiás vagyok, hogy már kezdek képzelődni.
Leültem Melissa mellé, Erik frissen megüresedett helyére.
- Egyszerűen elképesztő, hogy ide jár Erik Logan a mi osztályunkba- örvendeztem.
- Aha- mondta Melissa és elkezdett firkálgatni egy lapon, amire feljegyzetelt pár dolgot, mint például mikor vannak a szünetek, mikor van az utolsó nap a nyári szünetünk előtt, mikor lesz a szalagavató és a bálok időpontjai.
- Láttad azt a kék pólót rajta? Csak jobban kiemeli a szemeit, amelyek mellesleg enélkül is elég káprázatosak!
- Aha.
Rámeredtem Melissára, aki még egy pillanatra se emelte fel a tollát a papírról, így az már lassan ki fog lyukadni a fekete folt alatt.
- Mi van veled?- kérdeztem tőle.
- Semmi tényleg. Tudod mit?- tette le a tollát- megkeresem Chloét, és elmegyünk jelentkezni a színjátszó klubba. Velünk tartasz?
- Á, nem- körbenéztem magamon. Alig maradtak a terembe, mindenki Erik Logan lázban égett. Legszívesebben én is utána mentem volna, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy én egy rámenős üresfejű liba vagyok- Valamit megkell beszélnem Mattel.- mondtam és felálltam mellőle.
Igazából lövésem sincs, hogy mi is olyan halaszthatatlanul fontos Mattel, de nem jutott hirtelen más az eszembe.
- Te miért nem vagy Erik Logan rajongói között?- kérdezte Matt, amikor odaértem.
- Ugyan, kérlek. Ez logikus, és magától értetendő- néztem rá, de csak nem értette, hogy miről is zagyválok- Egyszerűen én hosszú pórázt adok neki. Gondolom elege van azokból az őrült fanatikus bohócokból, akik körbe ugrálják, ezért én megmutatom neki, hogy én azért szeretném, aki Ő, és nem azért, ami.
- Értem.
- Na és milyennek találod az osztályt?
- Eddig? Elég unalmasnak. Ahova ezelőtt jártam percenként balhé volt, így ott nem volt időnk ücsörögni.
- Ez még csak az első nap. Vagyis ezzel nem azt akarom mondani, hogy várom a bunyókat, mert eléggé erőszak ellenes vagyok...
- Valahogy sejtettem.
- Mi a következő órád?- kérdeztem, de a válasz igazából nem is érdekelt, mert ebbe a pillanatba jött be Erik az osztályterembe.
Hirtelen felpattantam és leültem Melissa helyére, ahol megvártam Eriket.
- Á, Laura?- kérdezte.
- Igen.
- Melissa hova lett?- kérdezte tőlem.
Hirtelen egy kérdés jutott eszembe: Honnan tudja a nevét? Ha jól emlékszem, én nem mondtam, amikor jöttem bemutatkozni, sőt Melissa még kezet se rázott vele... Akkor meg honnan tudja?
- Öhm... Elment beiratkozni drámára. Tudod Ő ilyen hóbortos kicsit... És néha eléggé idegesítő. Sose lehet tudni, hogy mikor fog kitörni... De majd megismered...- rettenetesen szégyelltem magam, hogy megpróbáltam besározni a legjobb barátnőmet, de valami azt súgta, hogy Ő se volt velem szemben tisztességes.
Elvettem előle az órarendjét és áttanulmányoztam.
- Fizika? Érdekel a fizika? És biológia... Elsősegély?
- Hát igen... Érdekel más is a zenélésen kívül.
- Ez érdekes- valóban annak találtam. Melissa pontosan ezeket az órákat vette fel tavaly. Hirtelen észrevettem az asztalán hagyott noteszt, amire oly szorgalmasan jegyzetelt. Ott volt az órarendje is.
Gyorsan összehasonlítottam a kettőt. Körülbelül 3 óra kivételével minden órájuk egybe esik. Kizárt, hogy ez a véletlen műve!
- És... Te honnan is ismered Melissát?- kérdeztem Eriket óvatosan és visszaadtam a kezébe az órarendjét.
- Az iskolából, egészen a mai naptól elkezdve- mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá, de a fejembe ádáz csatát vívtam.
Itt valami nagyon nem stimmel. És én rá fogok jönni, hogy mi folyik itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése