1. fejezet -Melissa

-Köszöntök minden kedves nézőt, itt e Reggeli Frissben. A stúdióban Rita Johns és itt vannak a legfrissebb hírek első kézből. Vonat alá esett egy csecsemő...- olvasta be apró városkánk helyi tévécsatorna élő adásába a hírolvasó. 
Én, Melissa Morgan, személy szerint a híreket ezerszer rémisztőbbnek találom egyes horrorfilmeknél. Nem is értem, hogy miért rakják őket olyan időpontokban, amikor a kis csöppségek is valószínűleg a tévé előtt gubbasztanak. Mindennapos halálok, karambolok, katasztrófák, tragédiák, csalások, lopások, rablások- és még sorolhatnám jövő év májusáig- láthatók egyes képkockákban. És mégis ezeket kell nézniük a még fejlődő egyéneknek... Hol itt az igazság?
- Van még tej?- jött be a konyhába a nővérem, Jessica. Igazából rendkívül hasonlóak voltunk: mindkettőnknek hosszú hullámos barna haja volt, kék szemekkel - csak éppen Jessica vonásai még így is komolyabbak és feszültebbek voltak. Még különbség, hogy 10 cm-rel magasabbra nőttem, mint Ő, és valamivel soványabb is vagyok. 
- A pulton hagytam- mutattam balra, és vettem a kanalamra még egy kis csokiban és vitaminokban gazdag Chocapicot, majd egy ügyes mozdulattal a számba raktam, megrágtam és lenyeltem. 
Jessica elővett a kék konyhaszekrényből egy ugyancsak kék tálat, odament a pulthoz és töltött magának tejet, majd valami egészséges- és fogyókúrás- magvakkal teli müzlit öntött bele. 
- Várod a sulit?- kérdezte és helyet foglalt mellettem. 
- Persze, épp annyira, mint a havi menstruációmat- feleltem közömbösen. Jessica felemelte a távirányítót, megnyomta a már szinte kikopott 4-es és 1-es gombot, mire a tévéből egy untig ismert szám szólalt meg. Utáltam, hogy mindig elkapcsolja a tévét, de nem volt kedvem vitába bonyolódni. 
- Végre végzős leszel. Izgulhatsz az év végi záróvizsgáktól, hallgathatod anyát, ahogy azt hajtja, hogy meg kell szerezned a nyelvvizsgádat, egész évben azon fogod törni a fejed, hogy hova is add be a felvételi lapodat...De ami még rosszabb:Mr. Littleford az utolsó évre tartogatta a focit és a kosárlabdát. Bár néha pihenés képen egy kis röplabda és gimnasztika is közbejátszhat...- és csak mondta és mondta a magáét. Muszáj lelomboznia az amúgy is pocsék hangulatomat a nyár utolsó hetén. Befaltam hiperszuper sebességgel a maradék kajám, beleraktam a mosogatóba és elmosogattam gyorsan. Imádtam a konyhánkat: anya megszállottja a tengernek, a kedvenc színe a kék, ezért gondolom nem is kell nagyon elárulnom, hogy mi lehet a konyhánk témája. A falióra fehér mentőkarika kék szalaggal és fehér kötéllel díszítve, az óra háttere pedig egy világítótorony. A kék bútorokon apróbb szobrocskák vannak- hajómesterek, csónakok teli csigákkal és kagylókkal-, a falon tengerpartot ábrázoló képek, sőt, még az ablakon is halacska motívumos ablakfesték található. 
- Szóval a menza évről- évre egyre rosszabb, és a tanárok is az utolsó évre kezdenek meghúzódni, ráadásul a folytonos stressz a szalagavató és a mindennapos dolgozatok és feleletek miatt. És ha ez még mindig nem elég görcsölhetsz azon is, hogy ki fog meghívni a bálra, mert egyedül ultragáz elmenni. Ha ezen is túl vagy jönnek a lélekromboló felvilágosítások a szexről, a menstruációról, a drogról, a cigiről... Ezek mindent túlbeszélnek. Amitől én 2 éve teljesen kiborultam az a szolárium káros hatásai voltak. Ne tudd meg ezek a...
- Jessica, levegő!- figyelmeztettem- Szeretnék szólni, hogy elmegyek vásárolni Zoeyval és Laurával, de attól nyugodtan folytathatod a lelki terrorista előadásodat. Teljesen mindegy, hogy itt vagyok e, vagy sem... Totálisan hidegen hagy és nem figyelek oda- mutattam rá, felkaptam a pénztárcám és a napszemüvegem és már kint is voltam a szabad, friss, és vérlázítóan fojtó meleg levegőn. Elindultam egyenesen és a lelki szemeim előtt összeszedtem, hogy milyen típusú ruhákat is hordanak a végzősök. Arra az elhatározásra jutottam, hogy az egész ruhakészletemet befogom rakni egy kukás zsákba, mert már mindegyik ruhám egytől- egyig ósdi- legalábbis számomra- és odaadom valamelyik szeretetszolgálatnak. Nem szeretnék elvegyülni a többi unalmas ember között.
- Hé, Melissa!- szólított valaki a nevemen a hátam mögött. Megfordultam, bár pontosan tudom, hogy kit tisztelhetek szerény jelenlétemmel.
- Hali Laura! Zoey?
- Késik... Mint mindig- nevetett saját szófordulatán, amit én annyira nem igazán találtam viccesnek, ezért csak elmosolyodtam. Laura leült egy körülbelül egy hete frissen barnára festett padra és intett, hogy kövessem példáját. 
Imádtam Laurát, nem véletlenül tartozott a legjobb barátnőim közé. Hosszú szőke haját mindig az alkalomnak megfelelően viselte a legtökéletesebb öltözékkel. Lenyűgöző tartását rettenetesen irigyeltem a hatalmas lexikális tudásával és felnőtteket lepipáló intelligenciájával. Egy szóval valóban úgy tudtam volna leírni: tökéletes. Minden apró részletre odafigyel, mindent tud, ért, nincs olyan kérdés, melyre nem kapnál kielégítő választ tőle. Egyetlen egy bibi volt csak vele...
- Múltkor olvastam valamelyik folyóiratban, hogy Erik Logan szakított azzal a kis olcsó szőke ribanccal- bármennyire is tökéletesnek tartom, nem értem, hogy egy ilyen okos nő, hogy eshet bele ennyire plátóian egy teljesen idegen hírességbe, aki valószínűleg drogozik és marhára el van telve magával. Utáltam a híres embereket, akik kedvtelésből drágábbnál drágább autókat vásárolnak a világon létező összes színben, melyekkel később tilosban parkolnak, vagy részegség miatt elütnek ártatlanokat, és egy mosollyal mindent elintéznek. Pedig az a mosoly korántsem szívből jön... - Tudod most pénteken...- kezdte a mondatot Laura, de nem tudta befejezni, mert megérkezett az állandó dumás, barátkozó, vicces Zoey egy könnyed világosbarna-fehér ötvözetű ruhában, mely különösen jól állt neki, hisz kiemelte vállig érő világosbarna haját és zöld szemét. 
- Haaaaliiihóóóó!- jött oda és megölelt minket- Úgy hiányoztatok! 
- Te is nekünk!- mondta Laura.
- Elég szépen lebarnultál a tengerparton- jegyeztem meg és felemeltem a karom, hogy az övé mellé rakjam- De korántsem vagy olyan szemrevaló, mint én!
- Ó, semmit nem változtatok!- ölelt meg újra.
- Oké, oké, azért ennyire nem szeretjük egymást- ugrattam őket és elhúzódtam. Ki nem állhattam a puszilkodást, ölelkezést- egyszóval az érzelem kifejezést. 
- És annyira szeretjük egymást, hogy eljöttök velem egy pénteken esedékes koncertre?- nézett ránk elbűvölően Laura, a kis hamis. 
- Mond, hogy nem Erik Logan, mond, hogy nem Erik Logan- ismételgettem és összetettem a két kezem, mint aki imádkozik, és hogy még drámaibban hasson az összkép, a szemem is lehunytam.
- Ha-ha - mondta szarkasztikusan Laura és óvatosan meglökött- Ugyan már Melissa, jó buli lesz! Mond meg neki Zo!
Zoey védelmezően felemelte a kezét és így szólt:- Csak hogy tisztázzuk: én egyikőtök mellett, illetve ellen se vagyok, szóval a saját érdekeimet nézem. Mel, kérlek menjünk el, szükségem van egy kis kikapcsolódásra a barátaimmal!- nézett rám bociszemekkel Zoey.
- De hisz most jöttél haza a tengerpartól!- mutattam rá és hátradobram hullámos hajam a vállam fölött- Nem elég kikapcsolódás az neked?
- Ugyan, kérlek. Hisz ismered anyámat és apámat- mondta és elkezdte piszkálni világosbarna egyenes haját- Katasztrofális egy kirándulás volt... Állandóan veszekedtek, kiabáltak- meredt a semmibe. Hirtelen hangulatot váltott- Na de ezek az én bajaim, és szerény véleményem szerint nem ezért gyűltünk ma itt össze. Várnak minket a boltok, szóval indulás!- húzta fel a padról Laurát.
Egymás mellett haladtunk és nézegettük a kirakatokat. Ha valamelyikünknek megtetszett valami, akkor bementünk. Vettem magamnak egy fehér sortot és egy narancssárga felsőt. Laura inkább ruhákat és magassarkúkat vásárolt, míg Zoey csak egy fagylaltot. Elmondása szerint semmi nem tetszett neki, de már régóta gyanítom, hogy más baja van.
Az idő gyorsan repült, de ez természetes, hisz ha az ember jól érzi magát, minden egy pillanatnak tűnik és többet akar. 
Bekanyarodtunk a Clayton road-ra, ahol mindenfele gyönyörűbbnél gyönyörűbb fák és parkok voltak. Ez egy eléggé elit környék volt. A nap most valahogy még jobban tűzött, mint máskor, és valahogy még rosszabbul esett a hirtelen forróság. 
- Bejöttök egy italra?- kérdezte Laura egy hatalmas fehér ház előtt, kizökkentve engem a kánikuláról folytatott benső monológomból. 
- Az most valóban jól esne!- mondta Zoey és be is sorolt Laura mellé. 
Laura bepötyögött valami titkos kódot a kaputelefonba, mire kitárult a hatalmas fekete kovácsoltvas kapu. Elindult befele, Zoey követte, én pedig haboztam. Mindig is nehezemre esett bemenni hozzájuk, persze nem a rendetlenség és a kosz miatt- épp ellenkezőleg: a kert, a ház, a szobák mind makulátlan tiszták voltak, oly annyira, hogy a saját tükörképemet véltem felfedezni a csempén. A bútorok és a színek mindenhol passzoltak, harmóniát sugalltak. Imádtam a szemkápráztatóan zöld pázsitjukat a mókás kerti törpékkel, és a fából készült hintaágyat. Hátrébb egy hatalmas medence volt, amiben már számtalanszor megmártóztam. 
A hátsó ajtón mentünk be, ami a konyhába vezetett. Laura lerakta csomagjait a konyhából nyíló nappaliban lévő kanapéra, majd visszament a konyhába és kinyitotta a hűtőt. 
- Mit kértek? Van almalé, narancslé, szénsvas és mentes ásványvíz, kóla, limonádé, multivitaminos Cappy, tea...- sorolta Laura.
- Az almalé tökéletes lesz!- mondtam és leültem a pulthoz, hisz a konyha rész egy pulttal volt elválasztva az ebédlőtől, az ebédlő meg szinte egybefolyt a nappalival. Nagyon tetszett, hogy ilyen nyíltak a helyiségek. 
Laura levett 2 poharat a fehér konyhai polcról és teletöltötte almalével, majd rakott bele fejenként 2-2 jégkockát, majd 1-1 szívószálat.
A 3 dl-es hűsítő folyadékot viszonylag elég hamar lehörpintettem, de ebben a melegben ez természetes. 
- Köszönöm- mondtam és visszaadtam a poharat.
- Ugyan... Akkor ugye jössz te is a koncertre Melissa?
- Én... -kezdtem bele. Nem akartam megbántani, de annyira nem volt kedvem menni. És igazán megérthetné, hogy gyűlölöm Erik Logant. A válaszom szerencsére nem hangzott el, mert megérkezett Chad, Laura szívdöglesztő bátyja.
- Sziasztok!- csukta be maga mögött az ajtót és leült mellém a pulthoz- Mizujs?- kérdezte Zoeytól.
- Laura elakar rángatni minket Erik Logan koncertre- magyarázta Zoey.
- Fúúúú... Fogadjunk, hogy Melissa kéreti magát- nézett rám a gyönyörű barna szemeivel.
- Hát én...- kezdtem a védelmi előadásomat, de Chad megfogta a vállam és kicsit megveregette.
- Őszinte részvétem. Bukott ügy, remélem tudod. Laura úgyis elrángat magával- nevetett- Ó, már ennyi az idő? Mennem kell gitár órára. Sziasztok!- mondta és felállt, majd elvett a pulton található gyümölcsös kosárból egy zöld almát és lelépett.
- Ütődött- rázta a fejét Laura- De igaza van. Eljössz?
- Igen, igen, csak hagyjátok már ezt abba! Valami más témát is találhatnánk, mint Erik Logan- nyögtem fel. Komolyan kiborítóak tudnak lenni a fanok, főleg az ilyen fanatikusak. 
- Ha már más témánál tartunk- jött le a nappaliban lévő lépcsőn Mrs. O'Connor, Laura anyukája- Laurának fél óra múlva úszás edzése van. 
- Ú, tényleg, majdnem elfelejtettem- vallotta be Laura- Bocsi csajok, majd máskor folytatjuk a bevásárlást.
- Rendben, nekem úgyis dolgoznom kell a kávézóban...- állt fel a pulttól Zoey- Köszönjük az üdítőt és, hogy itt lehettünk. Viszlát!- és elindult a bejárati ajtó irányába. Elmotyogtam én is egy ügyetlen viszlátot és már mögötte is voltam. 
Csak akkor mertem megkérdezni, hogy tényleg mennie kell e dolgozni Zoeynak, mikor már a következő utcán jártunk. 
- Tényleg mennem kell- jött a logikus válasz- Igaz van még egy kis időm, de tudod milyen Mrs. O'Connor. 
- Félelmetes- illettem jelzővel.
- Valóban- értett egyet Zoey velem- Szegény Laurának annyi fele kell szakadnia miatta. Kicsinálja a saját lányát a hülye elveivel. 
Ránéztem az órámra. Kicsit nehéz volt leolvasni az időt, mert az a fránya napsugár pont visszaverődött.
- Nos, nekem ideje hazamenni. Gyere el hozzánk- ajánlottam.
- Á, inkább alszok otthon egyet. Na szia!- mondta és már el is ment. A következő pillanatban megszólalt a telefonom. Jessica volt az, hogy vigyek neki kávét a kedvenc helyéről, azaz a Beth'-ből, ami történetesen a hátam mögött van. Éppen ezért vettem egy hirtelen fordulatot, aminek a következménye képen beleütköztem valakibe, aki rám öntötte az Ő kávéja tartalmát és fellökött. A szatyrok kiestek a kezemből, a telefonomat is elejtettem.
- Ó, bocsi bocsi bocsi bocsi!- hadarta az ismeretlen flúgos és segített felállni.
- Nem látsz?- támadtam le.
- Te fordultál meg hirtelen- emelte fel védőn a kezét az őrült ipse. 
- A saját tengelyem körül! Ha egy helyben álltam volna akkor is nekem jöttél volna és...- megfogta a kezem a jobb kezével, a ballal pedig a számra rakta a kezét és magával húzott.
- Te mit művelsz?- álltam neki, amikor egy sötét sikátornál elengedett. Mellettem 2 hatalmas kondér szemét bűzölgött.
- Először is bocsánatot akarok kérni. Épp menekültem, elhiheted, hogy nem jó kedvemből szaladtam beléd- mondta közömbösen a fekete hajú napszemüveges és kapucnis srác. Ebbe a melegbe minek kell így túl öltözni?
- Menekültél-szögeztem le- Menekültél? Talán egy titkos ügynöknek képzeled magad? Ó, kérlek.
- Nem, én...- kelt a védelmére.
- Hidegen hagy, hogy ki vagy, elhiheted. Jobban izgat, hogy a telefonom ott maradt az utcán és le vagyok öntve kávéval. Minden miattad történt.
- Tessék!- adott a kezembe valami papírhalmazt.
- Mi ez?- kérdeztem értetlenül.
- Kárpótlás mindenért, és a hallgatásod kérem. Most mennem kell. Szia!- és elrohant.
Kisétáltam a napsütésbe és kitartottam a kezem. Rengeteg nyomtatott bankjegy volt benne. Körülbelül anya egy havi fizetése, ha nem több... Ki ez a flúgos gazdag hülye gyerek? Bár igazából nem is érdekel... Legalább kifizetett, és mindig pozitívan kell gondolkozni, ugye?
Gyorsan zsebbe dugtam könnyen szerzett pénzemet és elindultam összeszedni az utcán heverő szatyraimat. 

***

-Jessica! Itt a kávéd!- léptem be a konyhába- Hol vagy?
- A nappaliban!
Elindultam a nappaliba, ahol a piros és a fehér szín uralkodott. 
- Te jó ég! Veled meg mi történt?- rémült meg Jessica, amikro rámnézett és tovább kapcsolta a tévét.
- Elég vicces és ciki történet is egyben. Mondhatni rosszkor voltam rossz helyen és...
- Ahha, tök izgi történet lehet, de tartogasd csak a barátnőidnek, és add ide szépen a kávémat!- mondta flegmán.
- Tessék?- lepődtem meg. Sose szokták belém fojtani a szót.
- Csak jó testvérhez méltóan kérdeztem meg, hogy mi történt veled, ez nem jelenti azt, hogy végig is kell hallgantom, amit itt összehordasz. 
- Jó- feleltem közömbösen, leraktam elé a kávéját és felmentem az emeletre, ahol jobbra kanyarodtam a szobám irányába. 
Leültem a lila lepedővel letakart ágyamra és elkezdtem megszámolni a pénzt. Egy 10-es bankjegyen egy aláírást találtam. Felemeltem az ablak felé, hogy jobban kitudjam venni.
E-R-I-K-L. Mi az az Erikl? Kicsit olyan a hangzása, mint az akvarellnek. Leültem az íróasztalomhoz és elővettem a naplómat. Tudtam, ez olyan történet, amit örökre megakarok jegyezni. 


Kedves Naplóm!
A mai napon is kánikula uralkodik hazánkon, de ha ez mind nem elég, akkor ezt vegyítsd egy forró fekete kávéval...


Felpillantottam és az íróasztalom középen heverő képet vizslattam. Bal oldalt Zoey, középen Laura és jobb oldalt én voltam. Mi lenne velem nélkülük. Mennyi hülyeséget tudhatunk magunk mögött. Olyan történeteket, amelyeket csak mi tudunk. Szerintem a barátságot a titkok erősítik és táplálják. Összekapcsolják és közelebb hozzák az embereket egymáshoz. Egymás őrültségeivel tisztában vagyunk és... 
Hirtelen összeállt a kép: őrültség...barátok... Laura... Erikl nem más, mint Erik Logan. 
Jaj, istenem, egy Erik Logan fanba futottam már megint bele... Milyen szerencsétlen vagyok, hogy engem minden ilyen nyomi megtalál. 



Folyt.köv.