A tiszta klóros víz benyelt néhány pillanatig, majd felbukkantam és jobb kar, bal kar...
Az évek rutinjával versenyképesnek éreztem magam, amit a részeredményeimből is nyilvánvalóan lelehetett következtetni, bár a kezdetleges lelkesedés idővel teljesen eltűnt. Manapság már kötelességből úszok, és nem kedvtelésből.
- 9.20. Fantasztikus Laura, de volt már jobb is! Egy nap még az olimpián látunk viszont!- mondta Mr. Fullton, a bajszos félig kopasz edző- Emily, te jössz!
Kimásztam a medencéből és leültem a padra. Jövőhéten lesz egy fontos mérkőzés, amit meg kellene nyerni. A sulik közötti első verseny. Jól kell nyitni a szezont.
Magamra terítettem a delfin mintás törölközőm és levettem az úszósapkám. Elindultam lezuhanyozni, hisz én mára végeztem.
Néha úgy éreztem magam, mint egy lelketlen zombi. Annyi elfoglaltságom volt, hogy csodálkozok, hogy vannak még barátaim. Anyám tesz róla, hogy ne legyen sok időm unatkozni.
Összepakoltam, elköszöntem és kiléptem a rettenetes melegségbe. Hosszú szőke hajamat felfogtam kontyba, de még így is melegem volt. Elfordultam jobbra és elindultam tánc órára. A Tipton Hotel mellett vezetett el az utam, amerre Melissáék is laknak, de most nem ez volt a lényeg, hanem, hogy Erik Logan itt szállt meg. Biztos a legszebb szobát kapta a legjobb pincérekkel és inasokkal. A legnagyobb kényelemben pihenhet és a legjobb falatokat eheti. Úgy várom, hogy pénteken élőbe lássam a koncertjén! Minden számát kívülről fújom, nem értem ,hogy Melissa miért nem rajong érte. Bár anyáék szerint Melissa és Jessica világéletében különcnek születtek és azok is maradnak- persze ez nem azt jelenti, hogy nem kedveli őket.
Kicsit megálltam bámészkodni, de idő hiányában kénytelen voltam tovább haladni.
Bementem egy régebbi típusú házba, melynek a falán ott díszelgett a nemes táncsuli címere. Rengeteg híresség tanult itt, szóval szerencsésnek mondhatom magam, hogy ide járhatok- legalábbis anya szerint...
-Sziasztok!- köszöntem az öltözőben a lányoknak és leültem a szokásos padra a göndör, vörös hajú Ashley mellé.
- Szevasz csajszi!- köszöntött vissza vidáman- Várod már a pénteket?
- Jóhogy, Ash- mondtam és felhúztam fekete adidas rövidnadrágomat, majd egy fehér, ugyancsak adidas atlétát- Mióta megtudtam, hogy Erik Logan itt fog fellépni, azóta számolom vissza a napokat.
- Chad fog jönni? Olyan cuki bátyád van- igen. Mindenki ezt mondja, de közben mégse annyira "cuki": úgy fal, mint egy disznó, lépten-nyomon büfög és egyéb gázokat ad ki, percenként káromkodik, és állandóan feszkót csinál otthon, a cuccaimat mindig valamilyen véletlen folytán eltünteti...
- Fogalmam sincs Ashley. Majd szólok az érdekedben!- mosolyogtam rá bátorítóan, és belebújtam a balettcipőimbe. Természetesen eszem ágában sem volt szólni neki. Megfogtam a fél literes buborékmentes vizemet:- Mehetünk a terembe?- kérdeztem, mire Ashley is felállt és elindult velem.
Az 1 órás bemelegítés szokás szerint fájdalmakkal járt és kimerültséggel, de az utána következő vérbeli tánc mindent elfeledtetett. Délutáni és hétvégi elfoglaltságaim közül a tánc állt a szívemhez a legközelebb. Sokszor elképzeltem magam híres versenytáncosnak, vagy éppen egy közönséges tánctanárnak... Persze ezek felesleges képzelgések, hisz anya nagy jövőt tervezett nekem. Igazán hálás lehetek neki, hisz mindenre odafigyel helyettem is...
A táncóra most különösen hamar eltelt, siettem visszaöltözni, kicsit rendbe szedtem magam és már mentem is.
- Sziasztok!- köszöntem el csoporttársaimtól és kiléptem a még mindig tikkasztó hőségbe. Hálát adtam magamnak, hogy hoztam magammal naptejet és kenegethettem magam az égés elkerülése érdekében.
Marhára fáradtnak éreztem magam, de ezt nem mutathattam ki. A tartásomnak most is meg kellett lennie, mert ha fáradtságot mutatok, biztos vagyok benne, hogy anya nem enged el se a koncertre, se a kávézóba, se a barátaimhoz, se sehova... Titkoltam előtte ezt az apró dolgot, amit egyáltalán nem véltem bűnnek.
A Hotellal szemben volt a kávézó, ahol Zoey dolgozott, tánc után mindig betértem egy frissítő italra és egy kiadós pletykálkodásra hozzá. Általában Melissa is eljött, bár néha elfoglaltságokra hivatkozva inkább otthon maradt.
Beléptem a színes helyiségbe és egyenesen a pulthoz mentem, ahol Zoey zöld egyenruhában virított.
- Üdvözlöm a Beth'-ben! Mit hozhatok?- fordult oda felén.
- Ha-ha. Melissa?- kérdeztem és körbenéztem.
- Üdvözlöm a Beth'-ben! Mit hozhatok?- ismételte. Felhúztam a szemöldökömet majd közelebb hajoltam hozzá és odasúgtam neki:- Itt a főnök és nem beszélgethetünk?
- Üdvözlöm a...- kezdte újra.
- Aaaaaj, fejezd már be! Mindjárt meggondolom magam és nem kapsz borravalót- hozott ki a sodromból.
- Hát nem érted?!- nézett rám megrémülve- Ezeket a szavakat mondtam...Erik Logannek!! Wáááá!!- sikított kislányosan és elkezdett ugrándozni a pult mögött.
- Hogy mi?- lepődtem meg és csatlakoztam hozzá a sikításban. Többen felénk fordultak és ingerültségüket le nem tagadva jelzőkkel illetek meg -Mit ivott? Egy ugyanolyat kérek!- és már elő is kutattam a pénztárcám, ami persze, hogy megint elbújt a táskám legaljára.
- Egy Lattet. Már hozom is. Ja, mellesleg most jött meg Melissa- bökött az ajtó felé, ahol apróbb csilingeléssel széthúzta valaki a gyöngyfüggönyt.
- Csáó!- jött oda és helyet foglalt mellettem- Nem fogod elhinni, hogy mi történt velem!- emelte égnek a szemét, majd belenyúlt a nadrágjába és kivett egy zöld papírpénzt és átnyújtotta nekem- Ezt neked hoztam!- magyarázta.
- De minek? Nem emlékszem, hogy adtam volna kölcsön... - ráztam meg a fejem és visszanyújtottam a pénzt.
- Nem is. De nézd meg jobban. Ehhez a tízeshez történet is jár: Épp elbúcsúztunk Zoeyval, amikor hívott Jessica, hogy vegyek neki kávét. Szóval megfordultam, mire a nyakamba zúdult egy kávéeső. A srác totál beteg lehetett... Adott egy csomó pénzt és a hallgatásomat kérte... Mekkora egy futóbolond! Á, Zoey, kérhetek valami juice-t?- fordultam világosbarna hajú barátnőm felé.
- Persze, csak előbb kiszolgálom őket. Sziasztok, mit hozhatok?- ment oda a kis fehér noteszével egy feltűnősen hasonló párhoz. A lánynak hosszú fekete festett haja volt, úgy nézett ki a hosszú nyakláncával és ruháival, mint egy filmsztár. A srácnak sötétbarna haja volt és fekete napszemüveget viselt a legtrendibb és legmárkásabb ruhával és kiegészítőkkel fűszerezve.
- Újak vagyunk itt, szóval ajánlanál valamit?- kérte a csaj.
- Ó, persze. Üdítőre gondoltatok? Rengeteg koktél közül lehet választani, nekem személy szerint a kedvencem a rainbow.
- Az jól hangzik. Hátha jobb kedvünk lesz, igaz húgi?- lökte meg a srác a lányt.
- Ő a húgod?- lepődött meg Zoey.
- Igen. Miért?
- Bocsássatok meg, de most összezavartatok. Azt hittem, hogy egy pár vagytok!- vallotta be Zoey. Nagyon bírtam benne, hogy mindig kimondja, amit gondol.
A lány és a srác felnevettek.
- Ő Chloé- mutatta be a srác a lányt- Én pedig Matt vagyok. Ikrek vagyunk, most költöztünk ide.
- Senkit nem ismertek még?- kérdezte Zoey.
Chloé megrázta a fejét:- Sajnos nem. 2 hete lakunk itt, de kimozdulni se tudunk, mert eltévednénk, és magányosnak éreznénk magunkat. Ráadásul nem a legjobb Mattel bulizni, ha érted mire gondolok...
- A legjobb helyre jöttetek- csendült fel Zoey hangja- Laura, Melissa, gyertek csak ide!
- Kezdi már...- motyogta nekem Melissa és kelletlenül felállt. Elfojtottam egy nevetést és követtem.
- Sziasztok én Laura vagyok!- köszöntem udvariasan- Csatlakozhatunk?- kérdeztem tündérien.
- Persze, hisz van itt hely bőven!- ment arrébb Chloé- Tudjátok, most kicsit izgulok. Nagyon idegen itt minden- vallotta be félelmeit Chloé. Első ránézésre nagyon flegmának tűntek, de az idő múlásával és közvetlen stílusokkal nagyon megkedveltem őket, főleg amikor a következő téma jött szóba:
- És akkor annyira megijedtem, hogy elkezdtem vergődni, majdnem megfulladtam... Hát képzelhetitek, lejátszódott előttem addigi életem- nevetett Chloé és belekortyolt a szivárvány színeiben játszódó koktéljába- De szerencsére- itt megveregette bátyja hátát- Ez az izmos talpig úriember a segítségemre sietett. Igazából itt döbbentünk rá, hogy Matt egy elveszett tehetség úszás terén. Pont beakartuk íratni egy úszócsoportba, amikor jött apa a váratlan hírrel, hogy költözünk ide. Elhihetitek, mind a ketten nagyon kibuktunk- és újból belekortyolt koktéljába Chloé.
- Milyen véletlen...- kapott a szón Zoey- Laura nálunk a legjobb a csapatban! Biztos beszélhet az érdekeben Matt, az edzővel!
- Komolyan?- nézett rám a szemüvegén keresztül Matt- Komolyan segítenél?- vette le a fekete napszemüveget és egyenesen belenézett a szemeimbe. Soha nem láttam még egy ilyen gyönyörű szempárt. Tengerkék szemei voltak, még Erik Loganétől is kékebbek. Miket beszélek? Erik Logannek van a világon a legszebb szeme!
- Megpróbálhatom. De előbb szeretnélek felmérni, hogy valóban jó vagy e, ha nem gond- válaszoltam halkan.
- Persze, megértem. Mekkora királyság lenne, ha bekerülnék! És mikor végezzük a felmérést?- mondta fülig érő vigyorral. Azta, milyen fehér fogai vannak...
- Öhm... Holnap. Reggel 10-re gyere az uszodához.
- Reggel 10?- lepődött meg.
- Valami gond van az időponttal?- kérdeztem felvágva, olyan hangsúllyal, hogy éreztessem vele, ha komolyan gondolja, akkor megfelel a számára a korai időpont.
- Tökéletes- vette a lapot- Igaz későn kelő vagyok, de majd megoldom- kacsintott rám.
- Holnapután mit csináltok?- kérdezte tőlük Melissa. Rápillantottam és gyengéden megráztam a fejem, de feltételezem, hogy nem vette észre, mert folytatta.
- Az milyen nap is?- kérdezte Chloé.
- Péntek. Erik Logan koncertre megyünk, gondoltam csatlakozhatnátok- vonta meg a vállát Melissa.
- Az fantasztikus lenne! Imádom a zenéjét!- mondta Chloé és rápillantott a kezén csillogó ékkövekkel kirakott órájára- Viszont most mennünk kell, apa biztos halálra aggódja magát...
- Nekem is dolgoznom kell tovább- mondta szomorúan Zoey- Akkor pénteken találkozunk remélem!- Sziasztok!
***
Anya bekanyarodott az uszoda elé és leállította a kocsit. Elővette a pénztárcáját és a kezembe nyomta a bankkártyáját.
- Nem leszek otthon egész nap, tárgyalásom lesz, szóval menj hívd meg a barátaidat egy pizzára, hogy ne halj éhen. Légy jó és ügyes, puszi!- mondta. Bólintottam és beledobtam a tatyómba az ezüst kártyát.
- Vigyázz magadra és vezess óvatosan! Szia!- köszöntem el tőle és kiszálltam a kocsiból, majd becsaptam az ajtót. Többször előfordult már, hogy több napra is felszívódott anya, szóval ez már fel se tűnt. Elővettem az érintőképernyős telefonomat és megnyomtam az oldalán egy gombot. 9 óra 55 perc. Már rég itt kellene lennie, de mit is vártam... Persze, hogy nem gondolta komolyan az egészet...
Ekkor valaki egy hatalmasat farolt biciklivel mögöttem és mire odanéztem már a lakatot rakta a vázra.
- Remélem pontos voltam!- mosolygott, amikor felegyenesedett.
- Majdnem. Gyere!- indultam el az ismerős fehér bejárati ajtó felé. Köszöntem a recepciósnak, aki már évezredek óta ott dolgozott, és a barátjaként kezelt. Elkértem egy szekrénykulcsot magamnak, és egyet Mattnek- Odaát találkozunk!- adtam a kezébe és bementem a lány öltözőbe. Átvettem az úszódresszemet és felfogtam kontyba a hajamat. A kezembe vittem az úszósapkát, a törölközőm és a szemüvegem, minden mást bezártam.
A medencéknél már ott várt Matt, aki a lábát lógatta a 2 méteres vízbe. A teste olyan tökéletes volt: izmos, barna.
- Nos, hogy kezdjük?- nézett rám kíváncsian. Lepakoltam a padra, elmentem lezuhanyozni és beleugrottam a vízbe. Hirtelen minden könnyebb lett, még én is.
- Először úszunk 2 hosszt. Utána versenyzünk, utána megnézem, hogy miből élünk. Gyerünk!- adtam ki a parancsot és elrugaszkodtam a faltól, ezzel lendületet adva magamnak. A hajam össze-vissza hullámzott a vízben, a szemembe belement a víz, de nem zavart. Utáltam az úszószemüveget és a sapkát- elvették az ember szabadságérzetét.
- Jól vagy?- kérdeztem tőle, amikor a medence széléhez támaszkodva pihentünk.
- Persze. Bár az igazat megvallva, nem vagyok kondiban...- vallotta be mosolyogva. Ezt nehéz elhinni róla, hisz olyan teste van, amit még a legnagyobbak is megirigyelnének...
- Szóval- másztam ki a medencéből- Hadd nézzem, hogy csinálod!- rápillantottam a hatalmas órára a falon fent- Vigyázz! Kész!
- Hééé, várj már! Még ki se másztam teljesen!
- Vigyázz!- kezdtem újra. Matt felvette az ugró pozíciót- Kész! RAJT!- egy hatalmas csobbanás és némi víz a bőrömön jelezte, hogy Matt már a vízben van. Úgy úszott a vízben, mint egy delfin. Jobban, mint én. És ez marhára idegesített.
Ránéztem az órára ismét. Hallottam, ahogy Matt visszaérkezett. Ez lehetetlen! 8.40-et úszott...
- Mennyi?- kérdezte mosolyogva.
- 9.50-hazudtam -Lányként jobbat úszok.
Matt a medence szélénél feltartotta a kezét- Segítenél?- kérdezte. Odamentem hozzá bűntudat nélkül és megragadtam, ám Ő volt az erősebb és belerántott a vízbe.
- Ezt miért csináltad? Genyó!- támadtam le és megpróbáltam lenyomni a fejét a víz alá, eredménytelenül.
- Laura. Légy kicsit lazább- mondta. Ezt a mondatot utáltam a legjobban.
- Ki vagy te, hogy kioktass? És én hülye még segíteni akartam neked- visszaúsztam a medence széléhez és kimásztam. Felkaptam a padon heverő cuccomat és az öltöző felé vettem az irányt. Kívülről próbáltam nyugodtnak tűnni, de belülről már négyszer kinyírtam Mattet. És egyes jelenetek elég véresek voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése