Döntések. Körül ölelik az életünket. A legszomorúbb, hogy muszáj átesnünk az állandóan jelentkező megpróbáltatásokon, és kénytelenek vagyunk választani.
De most komolyan: egészséges életmód, avagy sok szemét. Gimnázium vagy szakközépiskola? Város vagy falu? Tetkó vagy piercing? Tanulni vagy nem tanulni? És még sorolhatnám...
Hihetetlen és hátborzongató az egészet tisztán látni.
A döntések által pedig folyamatosan változunk.
Változás. 1 aprócska fogalom, összesen 8 betűből áll, mégis egy életet határoz meg. A változás egyénre szabott definícióból kellene, hogy álljon, hisz senki sem gondolkodik egyformán.
Az én lelki szemeim előtt a változás szó hallatán egy emberi test körvonalai rajzolódnak ki.
Egyből eszembe jut, hogy az ember mekkora fejlődésen megy keresztül. Kezdetben kiszolgáltatott miniember, majd érett, felelősségteljes felnőtt. Hát nem lenyűgöző az ember önmaga?
Kitűnő példa a szemléltetésre Leonardo Da Vinci festménye, a Vitruvius-tanulmány. Illik tudni, hogy Da Vinci szeszélyes és sokoldalú tehetség (szobrász, festő, hadtervező) volt, aki bár kevés festményt hagyott hátra, de annál hatalmasabbakat. Nem járt iskolába, mégis ő alkotta meg a sfumato (=szfumátó) technikát: a fény- és árnyék határ gyengéd, füstszerű átmenetét. Nemcsak festő volt, mivel korának minden természettudományos és technikai kérdéseivel behatóan foglalkozott.
Ezzel a festménnyel arra szeretnék célozni, hogy az emberi ismeretek is napról napra változnak, és én Da Vincit tartom a legértékesebb "újítónak".
Akkoriban ugyebár egy ember boncolását a törvény természetesen tiltotta, ám Da Vinciben ott élt a tudni vágyás, és titokban mégis megújította az emberről szerzett ismereteit. Érdekes, hogy tükörírással írta anatómiai ismereteit, amely szerény véleményem szerint hatalmas alakítás volt. Ez az Vinci!
- Melissa, élsz még?- rázott meg nővérem az ágyamon, ezzel kizökkentve merengésemből.
Kikaptam a fülemből a fülhallgatót, pont amikor a BEP egyik számát hallgattam, a Don't Stop the party-t.
- Aj, Jessica, a frászt hozod rám!- hordtam le.
- Próbáltam kopogni- kelt a maga védelmére- Egy srác van itt mellesleg, szólok neki, hogy feljöhet!- mondta és kiment.
Egy srác?
EGY SRÁC?
Felpattantam az ágyamból és gyorsan a tükör elé mentem. A hajam teljesen kócos volt, a világ leggázabb otthoni rózsaszín pólója volt- amin mellesleg egy teknősbéka mosolygott egy kalapban- és egy citromsárga rövidnadrágban voltam, ami úgy ám blokk jól is nézne ki, csak éppen a lábam... Hát egy picit nem volt leborotválva.
Azt se tudtam hova kapjak.
Odaszaladtam a szekrényemhez.
Ha gyorsan átbújnék egy hosszú nadrágba... Tuti pont akkor toppanna be a szobámba.
Így hát visszahajítottam a hosszú fekete melegítőmet a szekrénybe és odaszaladtam a tükörbe.
Eszeveszetten elkezdtem fésülni a hajam, és azokat a beazonosítatlan tárgyakat, melyek a földön hevertek, gyorsan felkapkodtam és behajítottam az ágy alá.
Épp lazán megálltam a könyvespolcom előtt, amikor nyílt az ajtó.
- Erik- próbáltam meglepettnek tűnni, bár kétségkívül meg is voltam lepődve!
- Bocs, hogy így rád török. Csak gondolkodtam, amit mondtál- lépett oda hozzám. Gyöngéden a két keze közé fogta az arcom- És a válaszom ez- majd romantikusan megcsókolt.
Legbelül úgy turbékoltam, mint egy jól lakott óvodás, kívülről pedig... Hát maradjunk annyiban, hogy tettem, amit tennem kellett...
Annyival tartozok Zoeynak! Ha nem tartotta volna meg azt a kínosnak hitt beszélgetésünket, most nem itt járnék.
5 órával ezelőtt
- Erik!- próbáltam össze szedni minden bátorságomat, de legbelül nagyon féltem. Elég durván váltunk el, és hirtelen azt se tudtam, hogy mit kellene mondanom.
Pedig azóta állandóan ezen töröm a kobakom, és csak ezen kattog az agyam.
Erik megállt és odafordult hozzám. Láttam rajta, hogy kíváncsian végigmér, majd tanácstalan szemekkel meredt a szemeimbe.
- Hallgatlak- mondta.
- Nagyon kedvellek, és ezt nem hagyhatjuk így ennyiben! - vártam, hogy reagáljon valamit, de csak állt ott, mint egy kuka.
Hahó, most kínáltam tálcán a lehetőséget! Hát nem ezt akarta?
Erik oldalra pillantott, egy bokor irányába, ahonnan egy fényképezőgép kandikált ki.
Szóval egy lesifotós. Oké, belemegyek a játékába.
Előkaptam egy füzetet és egy tollat, mintha autogramért mentem volna oda.
- Köszönöm!- mondtam és elégedetten magamhoz öleltem a négyzetrácsos matekfüzetem, és elsasszéztam.
Az aláírásáról annyit: gyönyörűnek véltem. Igazándiból pocsék a kézírása, kacifántos, alig lehet kivenni.
De számomra ez volt a legszebb perpillanat.
- Délután találkozzunk!- olvastam fel suttogva és elégedetten összehajtottam a füzetem és beletettem a táskámba.
Most
Annyira hiányoztak az ajkai, a pajkossága.
Annyira gyengéd volt, mégis egyben egy oroszlán.
Imádtam.
- Ribanc!- kiáltotta valaki az ajtóm felől.
Elkaptam a fejem Erikétől és a hang irányába meredtem.
Laura állt ott könnybe lábadt szemekkel. Egyik keze a kilincsen, a másik pedig a hasán.
Hirtelen megfordult, becsapta az ajtót és a hangos dübögésből következtetve valószínűleg rohant.
- LAURA!- kiáltottam és utána szaladtam- mindhiába, hisz Laura egy valódi atléta, én meg... A lusták hercegnője, fejezzük ki így magunkat...
Végül a bejárati ajtónál értem utol.
- Laura, bocsáss meg!
Először úgy tűnt, hogy nem fog válaszolni és faképnél hagy, de megváltoztatta idő közben a véleményét és dühtől remegő arccal fordult hozzám:
- Tudtad, hogy a kedvencem.
- Igen, de...
- Tudtad, de még nem is ez a legrosszabb. Nem volt bőr a képeden, hogy elmondd!- mutatott rá a dolgokra. Láttam rajta, hogy küszködik a könnyeivel.
- Bocsi, de...
- Féltél a reakciómtól, ugye? Mert egy gerinctelen alak vagy! Soha nem bocsátom meg. Soha... - a végén elcsuklott a hangja.
Leszaladt a verandán, felpattant a biciklijére.
- De te nem szereted, csak beképzelted! Fanatikus rajongó vagy, Laura!- tudom,tudom... Életem legrosszabb bocsánatkérése. Életemben nem voltam ekkora tapló, de próbáltam védeni magam. Természetesen ezzel csak jobban megbántottam. Legalábbis a levegőbe tartott ököl, és a középső ujj kinyújtott állapotából erre tudtam következtetni.
Bezártam az ajtót és felmentem a szobámba.
- Miért ragadtál le egy ilyen cinikus és extra lapos csajnál, mint Melissa?- hallottam a drágalátos nővérem hangját a félig nyitva hagyott fehér ajtóm mögül.
- Jessica! Tűnés!- förmedtem rá.
- Én csak felmérést végzek. Hisz Ő Erik Logan!
- Tiszában vagyok vele. Na húzz ki- tártam szélesebbre az ajtót, majd bezártam.
Szép lassú léptekkel odamentem az ágyhoz és leültem Erik mellé.
Odabújtam hozzá, ő a karjai közé fogott és elkezdtem zokogni.
Megbántottam Laurát. A lehető legjobb módon.
Hogy felejthettem el, hogy áthívtam magamhoz? Magamnak állítottam csapdát...
A legjobb barátnőmet így átverni... Igaza volt Laurának: egy gerinctelen alak vagyok. Legszívesebben hánynék magamtól.
Viszont nem kell többet titkolóznunk a barátaink előtt... A fotósokat könnyebb kijátszani, mint azokat az embereket, akik közvetlenül körülvesznek.
Rettenetesen éreztem magam. Egy szót nem bírtam tanulni a meghallgatásra és este aludni se tudtam.
Este felhívott Erik, ami kicsit jobb kedvvel töltött el, de utána beúszott Laura könnyes szeme... Tudtommal Laura soha nem sír.
Annyira emésztett a bűntudat. Tehetetlen voltam.
A telefont nem vette fel, facebookon pedig nem válaszolt sem a leveleimre, sem a bökésemre, sem az adatlapján közzétett bocsánatkérő idézetre.
Anya ki volt akadva, mert étvágytalan voltam, Jessicának meg szokás szerint eljárt a szája, hogy új barátom van.
Így került sor az alábbi beszélgetésre-megjegyezném, hogy ezt a felvilágosítást még a legrosszabb ellenségemnek se kívánnám... Csak erős idegzetűek olvassák el az alábbi sorokat:
- Mel, bejöhetek?- kérdezte anya.
- Persze- mondtam és kivettem a fülhallgatót a fülemből. Épp a Rain Over Me-t hallgattam, így hát leállítottam.
Láttam anyán, hogy keresi a szavakat, majd leült az ágyam végébe.
- Azt csiripelték a madarak, hogy van egy barátod- mondta.
Nos az első gondolatom az volt: anya LSD-zik, vagy egyszerűen elmeháborodott? Ugyan ki képes beszélgetni a madarakkal?
A következő pedig, hogy ez a madár történetesen Jessica volt. Ugyan ki más lett volna? Hisz a legjobb barátnőm is most tudta meg...
- Így van?- kérdezte.
Bólintottam.
- Akarsz beszélni róla?- első napirendi pont: kiköttetni a kábeltévét! Anya túl sok beszélgetős és pszichés műsort néz a jelek szerint...
Megráztam a fejem és csak arra bírtam összpontosítani, hogy hadd maradjak már egyedül a szobámban.
- Tudod eljött az az időszak, amikor beszélgetnünk kellene egy bizonyos dologról- vezette be.
Lehunytam a szemem. Könyörgök ne, könyörgök csak ne a szexről legyen szó!
- Szóval egyre többet fantáziálhatsz egy bizonyos dologról...- próbált célozgatni.
Elfordítottam a fejem és üresen tekintettem ki a fejemből. Könyörgök, hadd süllyedjek el! Naaa, csak most az egyszer!
- Szóval a szex.. Biztos a barátnőiddel már sokat beszélgettetek róla, sőt, akár egyes egyedekkel meg is történhetett- itt nyilvánvalóan Zoeyra célzott... Valamiért nem csípte anya. Ha jól emlékszem még kiskorunkban összetűzésbe került Zoey anyukájával, és azóta Zo-n tölti ki a dühét...- De fontos tudnod pár dolgot a fogamzásgátlásról.
Lőjetek le! Könyörgök, lőjetek le!!! Ilyen a világon nincs! Miért én? Miért?! Miért?! MIÉÉÉÉÉRT ÉÉÉN?!
- Szóval 5 csoportra lehet osztani a fogamzásgátlást- felemelte a tenyerét, hogy szemléltesse az ötös számjegyet.
Ez most valami vicc? Mert ha igen, akkor: Ha-Ha, de jót nevettem!
- Az első a természetes fogamzásgátló módszerek. Ide tartozik a naptármódszer, a méhnyaknyálka váladék vizsgálat és a hőmérséklet módszer, na és persze a sok tinédzser kedvence: a megszakított közösülés. Akarod, hogy bővebben fejtsem ki ezeket? De szerény véleményem szerint ezek nem valami hatékonyak... Nézz Jessicára. Ő is az utolsó módszer miatt jött létre... Apáddal még fiatalok voltunk és...
Körbenéztem a szobámban, hátha megtalálom a kandi kamerát de semmi.
- Oké, oké... Felfogtam, nem kérek részleteket- a hangom annyira vékony volt, mintha egy egérré változtam volna.
Most, hogy jobban belegondolok, még egy egér is szívesebben lennék, mint egy lány tini. A fiúknak tuti nem kell ilyen gázos szitukon végigesniük.
- A második a mechanikai fogamzásgátlásos eszközök. Ezekről biztos hallottál már: hüvelyi pesszárium, szivacs, na de most jön a legismertebb, a kondom, más néven óvszer.
LÁláláláláláálááááááááááááááááááááálálálálálálálálláálááááááááááááááááááááLáláláLÁÁÁÁlálálálááá.
És szépen haladtunk mind az 5 féle fogamzásgátlási módszeren keresztül. Volt szó hormonálisról, vegyi módszerekről és a véglegesről is.
Természetesen percenként feltettem magamban a kérdést, ami így hangzott: Ez most komolyan velem történik meg?
És a válasz mindig ugyanaz volt: Igen. Ez mind velem történik meg. Minden...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése